Egyszerre drámai és abszurd, hogy Az Öltönyben egy „jóravaló” férj lelkileg kínozza csalfa feleségét, és a szerető ottfelejtett öltönyét használja a bosszú eszközének. Miből indult ki ehhez a gyilkos játszmához?A házastársak közötti drámából, az öltönyt megszemélyesítő táncos kívülről lép a történetbe. Könnyebbséget jelentett, hogy soha nem zeneileg kezdek el gondolkodni, hanem színházi szemmel, meg a hatás nyomán, amit egy mű gyakorol rám. Szeretem Az Öltönyhöz hasonló nyomasztó műveket, nincs szükségem feloldásra a végén. A nyomasztás okozta adrenalin visz, közösséget találok a mély, rejtett kapcsolati drámákkal. Zenei állításom szerint a férj, Philemon jó fiú, Matilda, a felesége jó lány, akinek hiányzik valami az életéből. A fiú jósága miatt hibázik a lány, ám hiába bánja meg őszintén, hogy félrelépett, a férj nem fogadja el, bántani kezdi őt, és olyan szinten megy bele a bántalmazásba, hogy a lány halálát okozza.Elmélyíthetőbbek a karakterek szomorú, nyomasztó történetekben?Igazából „a belsőmben színész” vagyok, pontosan ugyanazzal a megélési technikával dolgozom, mint ők. Empátia, elemzés, a karakter tanulmányozása, amit ők felvisznek a színpadra, én átadom a zenében, de azért nem megyek le a poklok pokláig. Figyelem az embereket, a sorsukat, a tragédiáikat, akár a sajátjaimat is. Ugyanazzal a módszerrel komponáltam Az Öltönyt, mint A helység kalapácsa vígoperát. Jókor jött a szakmai kapcsolatom, barátságom Radnay Csillával (Matilda), akinek páratlan a zenei műveltsége, óriási a hangterjedelme, nekem, komponistaként nagyon inspiráló a lénye. Bányai Kelemen Barnát (Philemon) régóta csodáltam színészként, zenei képzettség nélkül is hihetetlenül muzikális.Radnay Csilla beszél a darabról: https://www.facebook.com/reel/4331164837193771Az öltönyEgységes zenei világot alkotott a varieté, az afrikai dalok, a kortárs dzsessz ötvözetéből. Mi volt a módszere?