Nem kellett sok idő, s már hittem: a hős Odüsszeusz barlangjához értem. Egyik felől ott a határtalan, áradó tenger, másik oldalon égig nyúltak a hófehér, éles szirtfalak, és fent sűrű, vad, zöld rengeteg izzott. Szikla sötétje takarta a víz felől rejtve az öblöt; mondták is mindjárt a lakók: csoda helyre jutottam, hol Kalüpszó, isteni nimfa lakott valaha, s ma is ott él. Tűzben égett az ég, s a magányban teltek a napjaim ottan; így könnyen hittem: visszaeveztem a régi időkbe, s arra a földre léptem, hol még isten járta a partot. De váltsunk vissza a homéroszi hexameterekből prózába, annál is inkább, mert kajakom éppen befutott Odüsszeusz barlangjához, és a többnapos magány után váratlanul turisták vidám csoportjai vettek körül a vízben. Koránt sem az ókori eposzok világában kajakoztam ugyanis, hanem Horvátország legdélebbi, még lakott szigetét eveztem körbe, folytatva az ország érintetlen nyaralóhelyeinek felfedezését. https://youtu.be/euYsFL-bzwI?is=fsMTXARdl6uUYKAkAhogy tavalyi, Lastovo szigetéről szóló cikkemben is megállapítottam, Horvátország közkedvelt üdülőhely ugyan, de partjainál annyi a sziget, hogy kis szervezéssel könnyen eljuthatunk olyan helyekre, ahol nincsenek turisták, plázák, és tömeg a strandon. Igaz, ezekről a szigetekről a luxus is hiányzik, így ajánlónk azoknak szól, akik az egyszerűséget, nyugalmat, természetközeli élményeket kedvelik, és nem bánják, ha a környezetük néha a 60-as évek Jugoszláviáját idézi.Mljet szigete egy újabb lépés volt az édes elszigeteltség felé. Szinte Dubrovnikig kellett autózni, majd röviden kompozni, hogy elérjük a zónát, amelynek legvonzóbb fejlesztései, hogy: nincsenek hotelek, csak apartmanok;csupán két kemping van;bolt pedig összesen hét darab, limitált kínálattal.Viszont van egy nemzeti park, ritka, homokos lagúnák, vízibarlangok, és a környéken ritka, természetes erdők. Mi a szigetet még autentikusabb módon, egy felfújható kajakkal közelítettük meg, majd jártuk be, aminek szintén vannak érdekes vonzatai, de erről később. Trópusi idill HorvátországbanUgorjunk vissza oda, hogy kajakunk lassan közeledik Mljet eposzokat idéző partjaihoz. A görög párhuzamok már azért sem alaptalanok, mert a sziget a görög méz - melita - szóból eredezteti a nevét, emlékeztetve arra, hogy az antik idők hajósai jelentős mennyiségű méhhel találkoztak a szigeten. Mljet érthetően volt kedvelt kikötő, mivel a part és a sziget közti tengerszakasz annyira védett, hogy a tenger ebben az irányban inkább egy nagy tavat idéz. A települések jó része is erre az oldalra épült, minket viszont a sziget érintetlen oldala érdekelt, ezért rövid kikötő után egyből elindultunk a déli, nyílt partok felé. Innentől pedig meglepetések sora tette izgalmassá az utat.