Máté Gábor – Forrás: Veiszer Alinda oldalaMáté Gábor, a Katona József Színház egykori igazgatója volt Veiszer Alinda vendége az Ördögkatlan fesztiválon szervezett beszélgetésen. A legutóbbi beszélgetésükről itt írtunk.„Ott nem lehetsz beosztott, ahol te voltál a főnök” – mondja arról, hogy miért nem maradt a Katonánál azután, hogy leköszönt az igazgatói székből. Jelenleg négy különböző darabra készül rendezőként.„Magamat miért fosszam meg attól a jó érzéstől, hogy nekem valaki örül?”– teszi fel a kérdést, amikor szóba kerül az, hogy Nemcsák Károly még tavaly ősszel felhívta, hogy szeretné ha a József Attila Színházban rendezne. Az utóbbi tizenhat évről azt mondja, hogy megbocsátó, de nem felejt. Szerinte az volt meglepő az utóbbi időszakban, hogy mire ragadtatták magukat a kollégái, példaként azokat hozza fel, akik aláírták a nyílt levelet, ami támogatta a Színház és Filmművészeti Egyetem einstandolását. Volt olyan eset, amikor egy ilyen illetővel közösen kellett dolgoznia, de akkor távozott a helyzetből inkább.„Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg?”– reagálja arra, hogy Eszenyi Enikő rendezését levették a debreceni Csokonai Nemzeti Színház műsoráról. Szerinte nagy büntetés volt, hogy elvették tőle a Vígszínházat, a magyar színház nem annyira gazdag, hogy egy ekkora tehetséget elrugdosson a pályáról. Úgy látja, hogy a büntetése már megtörtént, a Vígszínházat már biztosan nem fogja vezetni. Úgy ítéli meg, hogy történt változás a magyar színházban, és az új generációk már ezt képviselik is. De szerinte minden értelmezés kérdése, a színházi közeg maga szüli meg ezt a fajta helyzetet, amiben a rendező ötlete érvényesül.„Alig volt olyan színészi momentum az életemben, amibe szívesen belementem”– mondja, példaként pedig azt mondja, amikor 65 éves korában meztelenül kellett színpadra állnia. Az, hogy belement, részéről csak az alázatról szólt. De a gondolatot azzal zárja, hogy a színház ilyen, régen a színházi büfékben azon röhögtek „boldogan”, amiért ma büntetés jár.Máté elmondja azt is, hogy két évig járt pszichiáterhez azután, hogy kiderült: a Katona József Színházban kedvezményes jegyeket tudtak venni a Demokratikus Koalíció tagjai. Akkoriban kiborította az is, hogy nem tudott róla, és az is, amit az ügy után kapott, például hogy egy mémre került Gyurcsány Ferenccel, és ez a mém megjelent nyomtatásban is. „Akkor kívántam látni azt az embert, amikor a hátam közepét” – mondja a DK elnökéről, akit a beszélgetésben nem nevez meg. Sokáig pszichológiaellenesnek vallotta magát, úgy gondolta, hogy a színészi munkának az ajándéka, hogy majd egy olyan szerepben, a színpadon tudja feldolgozni a problémáit. Most már nem gondolkodik ilyen sarkosan a dologról.Máté szerint egy ideig a NER alatt „anyagilag biztonságos” volt színházat vezetni, mert tudták a színházak, hogy mennyi pénz van, azt a pénzt pedig odaadták. A mostani rendszert mindenképpen újra kellene gondolni, de nem tudja pontosan megmondani, hogyan kellene.Máté jelenleg Szegő Jánossal dolgozik a könyvén, ami a 15 év igazgatóságának történetét dolgozza fel a valódi naplói alapján. „Borzasztó állapotba tudok kerülni, a mai napig” – mondja azokról a tébolyokról, amikkel igazgatóként meg kellett küzdenie. Szerinte ő nem volt igazgatónak való, de mégis csinálta.Veiszer Alinda beszélgetését havi díjért cserébeezen a felületen lehet megnézni.