Bródy-nap a Szigeten: a mobilok a zsebben maradtak, a sámli előkerült, a művész pedig könnyezett
„Milyen sokféle színes fonálból összeszőtt tarka szőnyeg vagyok” – mondja a Sziget nagyszínpadán a könnyekig hatódott Bródy János. És tényleg: a maratoni koncertfolyam legnagyobb tanulsága, hogy Bródy dalai olyan sokfélék és oly sokakat érintettek meg, hogy azzal már életében kitörölhetetlenül beírta magát a hazai zenetörténetbe. A fesztivál mínusz egyedik napján rendezett nagykoncert is ilyen érzés: mintha valami történelmi pillanatnak lenne itt részese az ember. Nem csoda, hogy a fellépők közül sem mondott erre nemet senki: a hat óra alatt Hobótól Halász Juditig, Rúzsa Magditól Deák Bill Gyuláig mindenki színpadra lép. Milyen a Sziget nagyszínpad ülőkoncertként, miért jobb X és Y generációsokkal koncertezni? Fesztiválriport.
„Nem megyek, már öreg vagyok” – mondja a Filatorigát HÉV-megálló és a Sziget Fesztivál bejárata közötti útszakaszon ücsörgő néni. Megpihent egy árnyas betondarabon, de nyugalmat nem igazán talált; a fesztiválra vonuló tömegből unos-untalan odaszól valaki, hogy „tessék velünk jönni”. Most épp egy bottal járó, vidám kalapos úr igyekszik meggyőzni:
Ugyan! Hát már a Bródy is nyolcvan…
