Miközben az AI-t egyrészt a chipek, a modellek és a szabályok alakítják, legalább ennyire meghatározó, milyen forrásokból merítenek a rendszerek, és milyen intézmények garantálják a tudás hitelességét.

Ivacs Gabriella

Soós Gábor

Mára általános probléma az egyetemeken, hogy a beadandó dolgozatokat a hallgató írta-e, vagy ChatGPT-vel készült. A kérdés átfordítható arra, mit is jelent ma a tudás? Hogyan lehet megkülönböztetni a meggyőző választ a valódi megértéstől? Számos oktató visszanyúlna a hagyományos vizsgamódszerekhez: papírhoz és ceruzához. Egy programozást oktató egyetemi tanár jövőre ismét tantermi dolgozatokat akar íratni, hogy a hallgatók kódolási tudását nagy nyelvi modellek segítsége nélkül tudja értékelni. Pedig ő is tisztában van azzal, hogy mindez legfeljebb átmeneti megoldás.Az AI-ról folyó viták ennél sokkal többről szólnak. Arról, hogy megfelelő pedagógiai keretek között az új technológiai paradigma képes-e személyre szabott tanulási környezetet teremteni, támogatni a gyakorlást, a felzárkóztatást vagy akár a kreatív alkotást. Előadás a győri Széchenyi István Egyetemen 2023. szeptember 28-ánMTI / Krizsán CsabaAz érem másik oldala, hogy az AI-chatbot gyengítheti az önálló problémamegoldást, mert gondolkodás helyett pusztán a válaszok megadását gyorsítja fel. Ezért manapság a tanárokkal szembeni elvárás, hogy folyamatosan mérlegeljék, a tanulási folyamat mely szakaszában segíti, és melyikben akadályozza az AI a fejlődést. Nem elegendő ellenőriznie a beadott munkát; azt is végig kell gondolnia, miként őrizhetők meg a diákok szövegértési, kritikai és kognitív képességei abban a környezetben, ahol a válaszok kidolgozása minden korábbinál egyszerűbbé vált.A dilemma messze túlmutat az oktatáson. Valójában ma sincs egységes és objektív mérce az intelligencia meghatározására. A történelem során többször szembesültünk azzal, hogy embercsoportokat fosztottak meg alapvető jogaiktól a „tudományosan igazolt” alkalmasság, a hiányzó intelligencia vagy az állítólagos értéktelenség nevében. A kibernetika egyik megalapítója, Norbert Wiener már 1960-ban előre látta, hogy a gépek idővel felülmúlják az emberi teljesítményt, ezért a döntő kérdés az lesz, miként biztosítható, hogy egy rendszer valóban az ember által adott célokat kövesse és feladatokat hajtsa végre, ne csupán azok statisztikai megközelítését? https://hvg.hu/360/20260614_urmuveszet-virtualis-emlekek-mi-merre-tart-a-kortars-kepalkotas-ebx