A Duna az atomerőműnél 2026. július 31-én – Fotó: Szabó Bernadett / ReutersEz itt a Névérték, a Telex gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.A mostani energetikai krízishelyzet jóval túlmutat a Duna aktuális vízszintjén, valójában látlelete a villamosenergia-rendszer elmaradt stratégiai fejlesztésének. Egy figyelmeztetés, hogy paradigmaváltásra van szükség: egy rugalmas, decentralizált és megújuló áramrendszerre, a társadalom aktív bevonásával. A pillanatnyi fellélegzés lehetőséget jelenthet a stratégiai tervezésre.Kezdjük onnan, hogy egyáltalán miért emelkednek a nyári csúcsterhelések! Az elmúlt években a nyári rendszerterhelési csúcsok szinte évről évre rekordot döntöttek, legutóbb június 29-én kora este állítva be 7488 megawattos szintet. Sőt, a rendszerterhelés a 9000 megawatt szintet súrolná, ha nem lennének a saját felhasználásra termelő háztartási és ipari napelemek. Az ezredforduló óta a rendszer nyári csúcsterhelése pontosan másfélszeresére nőtt, és közel duplája lenne, ha saját naperőművek nem segítenének napközben a rendszeregyensúly tartásában.Forrás: MavirKét meghatározó oka biztosan van annak, hogy a nyári rendszerterhelési csúcsok ilyen ütemben növekszenek.Brutálisan megnőtt a gyárkomplexumok áramfogyasztása. A teljes magyar áramfogyasztás tízéves növekedése lényegében teljesen (96,2 százalékban) egy kategóriára koncentrálódott: az igazi ipari nagyfogyasztókra (20 gigawattóra/év felett). Hatalmas az áraméhségük az újonnan épült óriásgyáraknak, méghozzá jellemzően az év 365 napjában, váltott műszakban. Csak a gödi Samsung-gyár éves szinten annyit fogyaszt, mint a teljes magyar közvilágítási rendszer.A légkondicionálás egyre elterjedtebb a háztartásokban és a munkahelyeken egyaránt. Miközben az egész évet nézve a lakossági áramfogyasztás csekély mértékben nőtt, az irodák, üzletek, közintézmények együttes felhasználása pedig egyenesen csökkent, ez a fogyasztás egyre inkább nyárra tevődik át. Az egyre intenzívebb és hosszabb nyári hőhullámok – ahogy a statisztikákból is világosan látszik – jól jelzik a mindennapi életünkbe berobbanó klímaválságot. Nem csoda, a villamosenergia-rendszer terhelésének nyári csúcsa szinte beéri a hagyományosan magasabb téli csúcsot, sőt a naperőművek nélkül már évek óta meg is haladná.A fokozódó nyári áramfogyasztásban tehát semmi meglepő nincsen. De mennyire lett felkészítve a hazai áramrendszer ennek kezelésére? Egy ország ellátásbiztonságának kulcsfontosságú fokmérője az, hogy mennyire készült fel arra, ha kiesik az áramhálózatból a legnagyobb rendszerelem. Magyarország helyzete ebből a szempontból extrém. Áramtermelésünk a világon a második legnagyobb mértékben függ egyetlen erőműtől, néhány miniszigetországot nem számítva: Paks négy blokkja adja a hazai áramtermelés felét.Az elöregedő blokkok üzemeltetési problémái egyre gyakrabban kiütköznek, a hűtővíz-utánpótlás csak egy a sok kritikus pont közül. Ha Paks II. is megépülne, egészen egyedülálló lenne a kiszolgáltatottságunk egyetlen telephelynek és technológiának, ez már önmagában megkérdőjelezi a gigaberuházást. A centralizált energiarendszerek sérülékenységét épp az ilyen hatalmas erőműmonstrumok adják.A mostani krízishelyzet világosan rámutat arra, hogy miért kockázatos egyetlen erőműre bízni egy fél ország ellátását. Ráadásul korántsem biztos, hogy túl vagyunk a mélyponton, még ha egyelőre elkerültük is az összeomlást. A következő egy-két hónapban két tényezőt érdemes követni:Tartós régiós aszály és alacsony dunai vízszint, ami akár az ősz derekáig is hátráltathatja a kieső paksi blokkok újraindítását;Az iráni válság esetleges elhúzódása egy globális gázpiaci krízissel fenyeget, ami épp a szabályozható gázerőművi termelést tenné extrém drágává.A két eszkalációs forgatókönyv egyaránt azt mutatja, hogy a hagyományos nagyerőművek sérülékenysége kockázatot jelent a hazai áramrendszernek. Egyben azt is világossá teszi, hogy az ellátásbiztonság modern megközelítése miért decentralizációban és diverzifikációban gondolkodik, miért alapoz sokféle egymást kiegészítő technológia és helyi erőforrások hasznosítására.Hatalmas boom – egy teljes vákuumbanMiközben a paksi vízállást szinte óráról órára kellett követni a héten, a 9000 megawatt naperőmű-kapacitás csendben teszi a dolgát.A magyar áramrendszert jelenleg a naperőművek mentik meg a napközbeni csúcsfogyasztás időszakában.Épp akkor termelnek majdhogynem full kapacitáson, amikor a leginkább szükség van rájuk. A hőhullámos napok kritikus időszakainak döntő részét szinte teljesen naperőművekből fedezzük, ilyenkor ezek biztosítják a teljes áramfogyasztás legalább háromnegyedét. Sőt, ha nem lennének háztartási és ipari naperőművek, az áramrendszer nyári csúcsterhelése körülbelül 15 százalékkal lenne magasabb, és időben is jóval hosszabb lenne. A csúcsterhelés már délben lenne, majd egészen késő estig elnyúlna.Mit csinálnak a naperőművek a nyári csúcs időszakában?Nézzük meg, a legutóbbi nyári csúcs napján hogyan nézett ki a termelés!A június 29-i bruttó rendszeregyensúly, a napelemtermelés a sárga különböző árnyalatai – Forrás: MavirAz eddigi legmagasabb nyári termelés napján (2026. június 29-én) 12 órakor a hazai áramrendszer így nézett ki:8478 megawatt volt a bruttó áramfelhasználás, ami egy gigawattal magasabb, mint a kora este beállított abszolút rekord;2529 megawatt napos termelést a háztartások és az ipar helyben elfogyasztottak, azaz nem terhelte a rendszert;5949 megawatt a korrigált tényleges rendszerterhelés;3967 megawatt további napos termelés ment a hálózatra, tehát még a fennmaradó a terhelés kétharmadát (65 százalék) is a naperőművek fedezték, míg Paks a negyedét-ötödét (22 százalék).A napelemboom alapjaiban alakította át a hazai áramrendszert az elmúlt évtizedben, lényegében nulláról lett a hazai napos termelés részaránya a legnagyobb az egész világon. A Paks II. építéséről szóló 2014. januári orosz–magyar megállapodás aláírása óta a hazai naperőmű kapacitás 245-szeresére nőtt, igen, kétszáznegyvenötszörösére, miközben az új atomerőmű tényleges építése szinte el se kezdődött.A napelemboom azonban nem tudatos energiapolitikai tervezés nyomán valósult meg, hanem éppen ellenkezőleg.A hivatalos tervek napenergiás célszámai sokszor már a megíráskor idejétmúlttá váltak, az energiapolitikai döntéshozókat is meglepték a nagy napelemes rohamok a KÁT (kötelező átvételi tarifa) támogatás és a szaldóelszámolás befejezésekor.Az ok egyszerű: egy jó naperőmű- és szélturbina-beruházás már piaci alapon is visszahozza az árát, támogatásokkal meg főleg. A napelemboom az előző kormányzat nagy sikertörténete lett volna, ha egy hosszú távú energiapolitikai stratégia eredményeként születik, és persze ha nem bukkantak volna fel benne kormányközeli üzleti körök.A hazai áramrendszerben más alig történt. Mintha egy vákuumban jött volna létre a napelemboom, a szervesen kapcsolódó fejlesztések teljesen kimaradtak. A napelem-kapacitás mára egyoldalúvá vált, nem lett egy diverzifikált és rugalmas áramrendszerbe integrálva.A leglátványosabb, hogy nulla szélerőmű épült az elmúlt 25 évben, miközben a szélturbinák termelése jellemzően télen, az esti órákban, borult időben a legnagyobb, így jól kiegészítik a naperőműveket. Akkumulátoros energiatárolás alig épült ki, pedig épp a nyári csúcsok kezelésében lenne hatalmas segítség a napközbeni napelemes termelés eltolásával. A vállalati akkumulátor és az otthoni energiatároló támogatások menet közben megakadtak, a pályázók egyelőre hoppon maradtak, miközben jól kialakított támogatásokkal beindulhatott volna egy akkumulátorboom.A hálózatfejlesztés sokáig egyszerűen nem tervezett a napelemboommal és a zöld átmenettel, az utóbbi évek fejlesztései a hatalmas gyárberuházások áramigényének kiszolgálására és az akut hálózati szűkületek tűzoltásszerű kezelésére koncentráltak ahelyett, hogy szisztematikusan a decentralizációt és megújuló integrációt segítették volna. Eközben a rendszerhasználati díjak torz struktúrája egy elavult használatra van szabva, nem ösztönzik a megújulók helyi integrálását. A felhasználók rugalmassági lehetőségeinek kihasználása gyerekcipőben jár, még a nagyfogyasztóknál is.A problémakör túlmutat a rendszerszintű fejlesztések évtizedes elmaradásán: egy elavult szemléletet tükröz. Jó példa erre az állami energiapolitika újdonsült megfejtése a kellő rugalmasság hiányára: három hatalmas kombinált ciklusú gázerőmű (CCGT) építése. Az egy-egy paksi blokkal megegyező kapacitású CCGT erőmű közül már az első megtérülése is erősen kérdéses a régiós árampiaci becslések szerint, a másik kettőé elég valószínűtlen.A beruházási döntést az MVM meghozta, a kivitelezés az idén fordul élesbe. A 900 milliárdos beruházásról alig hallani, nyilvános megtérülési számításokat főleg nem látni. A zárt ciklusú gázturbina (CCGT) erőműépítés orosz rulett: arra fogadott az állam az adófizetők pénzéből, hogy nemhogy a földgáz kivezetésében nem lesz előrelépés 2050-ig – minden uniós elköteleződés ellenére –, de még drágulni se fog számottevően a következő évtizedekben. A rugalmasság biztosításának már bőven vannak olcsóbb, innovatívabb eszközei, mint három új fosszilis alapú erőművi blokk építése.Hogyan tehetjük az áramrendszerünket jövőbiztossá?A hazai villamosenergia-rendszert nem az állandóságra, hanem épp a ma még sokszor beláthatatlan átalakulásokra kell felkészíteni. A klímaválság miatt egyre több extrém időjárási eseménnyel nézünk szembe, miközben a politikai-gazdasági működési környezet talán még drasztikusabb átalakulásokon megy keresztül. Úgy kell évtizedes távlatokban gondolkodni, hogy bármelyik pillanatban a feje tetejére állhatnak alapfeltevéseink.Egy paradigmaváltás kellős közepén vagyunk, ennek lényege, hogy hogyan lehet épp a változásra való képességet, a rugalmasságot tenni az áramellátás szervező elvévé. A modern paradigma a négy D-re épül:Dekarbonizáció: nem csupán a klímaválság elkerülése végett elengedhetetlen, hanem geopolitikai kitettségek csökkentésében is, ráadásul a nap és a szél termelik messze a legolcsóbban az áramot.Decentralizáció: egyszerre járul hozzá az ellátásbiztonsághoz és a helyi gazdaság erősítéséhez.Digitalizáció: az árampazarlás csökkentése és az innovatív rugalmas megoldások alapfeltétele.Demokratizáció: elengedhetetlen a társadalmi átmenethez, a helyi energiaközösségektől az energiacégek feletti társadalmi kontroll erősítéséig.Hogyan fordítható le ez az új paradigma a konkrét magyar helyzetre? Legfőképpen, mit kell tennie az energiapolitikának, hogy legközelebb ne kerüljünk ilyen krízishelyzetbe?Az eddigi energiapolitika szinte kizárólag szabályozható erőművekben gondolkodott, miközben hatalmas rugalmassági potenciálokat hagyott kiaknázatlanul a hálózatüzemeltetőknél, az áramszolgáltatóknál és a felhasználóknál. Mára idejétmúlt a folyamatosan járó alaperőművekre és a meghatározatlan napszakban bekapcsolt csúcserőművekre alapuló áramrendszer leegyszerűsítő sémája. Az új vezérelv a rendszerszintű rugalmasság az időjárásfüggő megújulók integrációjához. Technikai és szervezési eszközök egész sokasága áll rendelkezésre a rendszer rezilienciájának eléréséhez és a megújuló termelés integrálásához. Különösen sokféle lehetőség van a rövid távú rugalmasság biztosítására, vagyis a megújuló termelés adott napon belüli ingadozásának kiegészítésére, különösen a nyári csúcsok idején:Nemzetközi együttműködések: EU-s szintű, különösen régiós összekapcsolások további erősítése építve földrajzi és infrastrukturális sajátosságokra (gondoljunk csak a magyar napelemtermelés és az osztrák vízerőművi termelés integrációjára).Dinamikus árazás: Az időalapú díjak ösztönzőt jelenthetnek a fogyasztóknak az áramhasználat ütemezéséhez. Ez különösen nagyfogyasztóknál jelent potenciált, de a háztartások tudatosságának erősítését is segítheti, különösen az időzíthető-automatizálható „okos” berendezések piaci jelenléte mellett.Aktív keresletoldali szabályozás: A kacifántos megfogalmazás felhasználók rugalmas eszközeinek a kihasználását jelenti pénzügyi ösztönzők segítségével, ez a vezérelt áramos villanybojlerektől egészen az akkreditált kiegyenlítőenergia-szolgáltatásig sokféle eszközt jelent a hálózatirányítók részéről.E-járművek integrálása: Az álló elektromos autók és buszok akkumulátorainak hálózatba integrálása megfelelő pénzügyi javadalmazással (közlekedési vállalatok, céges flották, de akár egyéni felhasználók is).Hálózati akkumulátorok: Az elosztó és átviteli hálózat kritikus pontjain telepített akkumulátorok hatékonyabb megoldást jelentenek, mint a végfelhasználóknál telepített energiatárolók. A lakossági oldalon az elavuló villanyautó-akkumulátorok felhasználásának terjedésére lehet számítani.Szivattyús-tározós erőmű: A napközben olcsón egy fenti tározóba felszivattyúzott víz esti leengedése kiválóan alkalmas az áramrendszer napon belüli ingadozásának menedzselésére, de csak megfelelő helyszínen és a természetvédelmi szempontok figyelembevételével telepíthető.A technikai és rendszerszervezési innovációk jelentős részben a valós idejű mérési adatokon alapulnak. Az okosmérés széles körű elterjesztése azonban önmagában kevés. Egy országos adattár- vagy adatcsereplatform szükséges, ami könnyen és gyorsan hozzáférést kínál a felhasználóknak és innovatív szolgáltatóknak, sőt akár az egymás közötti energiaelszámolást is segíti.A növekvő nyári csúcsok elkerülésének legegyszerűbb módja a növekvő áramfogyasztás visszafogása. A hazai áramfogyasztás pazarló. Az energiahatékonyság lehetőségei évtizedek óta parlagon hevernek. Gazdaságunk energiafelhasználásának csökkentése túlmutat a hagyományos energiapolitikai megközelítésen. Az elavult épületeink szigetelése és a passzív hűtési megoldások például önmagukban jelentősen csökkentik a légkondizási igényt, ráadásul épp a legkritikusabb órákban. A vállalati hatékonysági potenciál legalább ekkora, a betelepülő gyáraknak nyújtott áraminfrastruktúra helyett a gazdasági struktúra átalakítását, és energiahatékony berendezések megszerzését kellene támogatni, ösztönözni. Sok kis- és középvállalkozásnak (kkv), közintézménynek már egy helyi energiaügynökség vagy akár egy állami energetikai tanácsadási szolgálat hatalmas segítség lenne.Az áramrendszert mi magunk tudjuk megváltoztatniAz áramrendszer átalakításához a társadalom bevonására van szükség. A hazai energiaközösségek elindításán dolgozó szakemberként a saját bőrömön tapasztalom az ellenszelet. Az energiaközösségek olyan helyi közösségi kezdeményezések, akár önkormányzatok, kkv-k bevonásával, amelyeket nemcsak a profit vezérli, hanem legalább annyira zöldenergiára való átállás, a helyi gazdaság építése vagy éppen a közösségi együttműködés. Kellemes járulékos hatásként a helyi árammegosztás is sokféleképpen segíthetné a rendszer stabilizációját és rugalmasságát helyi szinten, kiemelten a csúcsfogyasztás csökkenését is, ezt a BME kutatásai is igazolják.A villamosenergia-megosztás jogi lehetősége évek óta adott papíron az energiaközösségek számára is, de a gyakorlatban még a szomszédunkkal is szinte lehetetlen megosztani háztartásinapelem-termelésünket. Az elmúlt évek energiapolitikája azonban csak tyúklépésekben kezdte meg a részletszabályok kialakítását. A helyi kezdeményezések támogató keretrendszer helyett egyelőre adminisztratív, menetrendezési és kiegyenlítési kötelezettségeket kaptak a nyakukba. A regionális hálózati elosztótársaságok akadályt látnak a helyi villamosenergia-megosztásban, az áramkereskedők pedig jellemzően még szerződni se hajlandók velük. Az energiaközösségek támogató szakpolitika helyett közigazgatási és piaci akadályokkal néznek szembe.Az energiaközösségek nem csírázhatnak ki eléggé a régimódi áramrendszerben, ha nincsen megfelelő táptalaj és támogató klíma, akkor már egy-egy halovány virágocska is hatalmas sikerélmény. Egy decentralizált, rugalmas és az embereket előtérbe helyező áramrendszerben azonban az ilyen helyi kezdeményezések tömegével virágozhatnak. Kiáltványunkban elkészítettük a víziónkat egy szolidáris és megújuló áramrendszerről.A krízishelyzet nemcsak a szakmabeliek számára jelentett lehetőséget, hanem a szélesebb közönség számára is alkalmat adott arra, hogy jobban megismerje az áramrendszer működését. Sokan hirtelen tudatosabban kezdték használni saját eszközeiket, rendszeresen böngészték a spontán fejlesztésű holadelej.hu oldalt, sőt elmélyedtek abban is, hogyan működnek a különböző erőművek. Reméljük, ez az elképesztő állampolgári érdeklődés egy hosszú távú folyamat kezdete. A jelenlegi krízis nyomán nemcsak a klímaberendezést kapcsoljuk be-ki tudatosabban vagy a villanyszámlánk számait próbáljuk megérteni, hanem társadalmi szinten is változást próbálunk elérni, legyen szó helyi közösségi kezdeményezés indításáról vagy az állami energiacégek erősebb társadalmi kontrolljáról.A cikkben szereplő adatok elsősorban a MAVIR-MEKH magyar villamosenergia-rendszer éves összefoglaló kiadványán és a Mavir napi VER-adatain alapulnak. A cikk alapjául szolgáló szakmai kutatás döntően a LIFE COMET projekt segítségével valósult meg, az Európai Unió finanszírozásában.A szerző az SZGK Transzformátor közösségienergia-fejlesztő központ társkoordinátora, az Energiaközösségek Szövetségének elnökségi tagja.