A komolyabb robotok meglehetősen sérülékeny szerkezetek, ráadásul speciálisak, egy adott környezethez tervezik ezeket. Ha pedig valamelyik részük megsérül, akár a küldetésüknek is vége lehet.A Northwestern Egyetem kutatói ezért egészen új utat követtek a tervezésben, és az AI segítségével olyan robotokat fejlesztettek, amelyek valójában egyedi kis, Lego-szerű robotokból állnak, amelyek egy nagyobb testté kapcsolódnak össze. Valamennyi kis modul saját akkumulátorral, számítógéppel, motorral és érzékelőkkel van felszerelve. A kialakítás viszonylag egyszerű – egy központi golyó és két szomszédos kar (vagy láb), amelyek egyetlen tengely körül forgathatók.A „lábas metagépeknek” nevezett megoldásnak vitathatatlan az előnye: mivel minden alkatrész önmagában is egy működő egység, egy különálló modul soha nem válik roncsdarabbá, csupán csak egy kisebb, független robottá. Ahelyett tehát, hogy alapértelmezetten kutyát, humanoidot vagy kerekes platformot választottak volna, egy olyan rendszerrel dolgoztak, amelyben a lábak, farkak és tüskék ugyanabból az ismétlődő építőelemből származhatnak – szól a magyarázat.Csak látszólag ment tönkre a robotYouTube/Northwestern EgyetemAmi viszont az igazán érdekes, az a tervezés mikéntje, amely mesterséges intelligenciát használva egyenesen Darwinig nyúlt vissza. Az AI egy darwini mutációs és szelekciós folyamatot szimulált. Több ezer formát generált, tesztelte azok agilitását egy virtuális világban. A legsikeresebb terveket, tehát azokat, amelyek messzebbre tudtak mozogni vagy jobban kezelték az akadályokat, megtartotta, a gyengébbeket pedig elvetette – akárcsak a természet évmilliók alatt.Generációról generációra fejlődtek a tervek, míg végül a mesterséges intelligencia rendkívül hatékony konfigurációkat hozott létre, amelyek közül sokra az emberek soha nem is gondoltak volna. A fejlesztők ezután fizikailag összerakták a végső terveket.„Az evolúció olyan új megoldásokat tárhat fel, amelyek különböznek attól, vagy akár túl is esnek azon, amit az emberek korábban el tudtak képzelni. Ezért nagyon szerettük volna tanulmányozni, hogyan és miért működik. A legjobb, vagy legalábbis a legélvezetesebb módja az, ha valósághű körülmények között fejlesztünk ki struktúrákat” – magyarázza Sam Kriegman, biorobotikai szakértő, a Proceedings of National Academy of Science folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.A kültéri tesztek során a lábas metagépek hatékonyan mozogtak különféle egyenetlen terepeken, beleértve a füvet, a kavicsot és a sarat. Képesek voltak felborulni, átugrani az akadályokat, és akrobatikus mutatványokat végrehajtani, például a levegőben forogni. Mivel egy ilyen metagép lényegében több robotból áll, képes ellenállni a katasztrofális károknak. A törött alkatrészek nem válnak holtteherré, tovább gurulnak, kúsznak, és újra csatlakoznak a csapathoz. A fizikai modularitás és a mesterséges intelligencia által vezérelt tervezés kombinálásával a kutatók megnyitották az utat egy új robotosztály előtt, amelyek nemcsak túlélik a való világot, hanem alkalmazkodnak is hozzá. Ezek a gépek egy olyan jövő felé mutatnak, ahol a robotok kevésbé lesznek törékeny, előre tervezett eszközök, sokkal inkább rugalmas, fejlődő életformák. https://www.youtube.com/watch?v=kelysQlBnaoHa máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.