Hiába készülnek újrahasznosítható anyagokból, a gyártástechnológia sajátossága miatt olcsóbb kidobni, mint reciklálni a napelemeket. Lézerolvasztással, víz alatti lökéshullámokkal vagy sóoldatos maratással fogják majd szétválasztani a drága alapanyagokat?
Mennyire tiszta a napenergia? Nem is olyan nagyon, ha tekintetbe vesszük, mi marad utána: elhasznált és nehezen újrahasznosítható napelemhegyek. Ezek a bizonyos hegyek mostanában kezdenek csak igazán nőni, hiszen a panelek élettartama 25-30 év, és az 1990-es évek elejétől fokozatosan, egyre nagyobb számban rendszerbe állt első generációs modulok mostanában futnak ki. Ez elsősorban a korán beszálló országokban (Németország, Japán, Ausztrália, Egyesült Államok) okoz már ma is problémát. A jövő pedig egyre borúsabb: a jelenlegi becslések szerint az évszázad közepéig globálisan akár 250 millió tonna használt napelemmel kell kezdeni valamit, mivel addigra az elmúlt másfél évtized telepítési hullámában felszerelt egységeket is le kell cserélni. Ez már fokozottan érinti majd Magyarországot is, hiszen az utóbbi években itt kiugró volt a növekedés. Ennek köszönhető, hogy a villamosenergia-termelés összetételében Magyarország rendelkezik jelenleg a világ legnagyobb napelemes részarányával, átlagosan több mint 25 százalékkal. A napsütéses hónapokban pedig az arány ennél is jóval magasabb. Idén májusban például a hazai villamosenergia-termelés közel felét, 46 százalékát biztosították a napcellák (amelyek különösen nagy szerepet kapnak a mostani, kritikus napokban, amikor a szárazság miatt leállítják a paksi atomerőművet).
