Bóbis Ildikó, Maros Magda és Kovács Edit az egykori vívócsarnokban – Fotó: Ághassi AttilaÁllítsd be a Telexet megbízható forrásnak!Ötven éve ezekben a napokban rendezték meg az 1976-os olimpiát. Magyarország 22 érmet szerzett, nagy győzelmek születtek Montrealban, sok emlékezetes versenyen szerepeltek a magyar sportolók. A Magyar Olimpiai Bizottság pedig, ahogy 2002 óta mindig, emlékezőtúrát szervezett a helyszínre az érmeseknek. Velük töltöttünk el néhány napot Kanadában. Tizedik rész.„A mi időnkben a tőrcsapatnak kudarc volt a bronz. Persze hogy nyerni akartunk, de legalább döntőt vívni. Szomorkodtunk is ennek megfelelően, különösen jómagam, mert én voltam a befejező ember. Aztán egyszer csak ismerős alakot láttam felbukkanni. Nem akartam hinni a szememnek, a szerelmem volt az, Pali. Megígérte nekem az elutazás előtt, hogy találkozunk majd kint, de akkoriban azért nem lehetett csak úgy utazgatni, és jól hangzott, de nem tudtam hinni benne. Erre egy biztonsági emberrel együtt besétált a csarnokba. Később hozzá mentem feleségül” – mondta montreali élményeiről a tőrvívó Bóbis Ildikó.Bóbis apját, az akkori 38 éves Gyulát 1948-ban, a londoni olimpián koronázták a nehézsúlyú birkózók bajnokának. A lánya három olimpián járt, harmadszorra 1976-ban próbálkozott, hogy a legjobb legyen. Három ezüstje már volt, abban reménykedett, hogy a negyedik érem már szebben fénylik, de végül bronz lett.„Az olimpia előtti három évben volt két aranyam világbajnokságokról. A csapattal 1973-ban nyertem, egyéniben 1974-ben. A budapesti világbajnokságon, 1975-ben csapatban ezüstérmesek lettünk, egyéniben bronzig jutottam. Azt gondoltuk, Rejtő Ildivel utoljára a sorainkban szépen tudunk búcsúzni. Ildi és köztem nyolc év volt, de már itt volt a csapatban Kovács Edit, aki meg kilenc évvel volt fiatalabb nálam. Én akkor voltam 30” – emlékezett vissza Bóbis. A csapat ötödik tagja Tordasi Ildikó volt.Az volt a szabály akkor, hogy úgy lehet cserélni, ha kettővel az adott asszó előtt jelzi egy ország, hogy változtatna. A franciák idejében jelezték is, hogy változtatnak a befejező, 16. csörte előtt. A kapitány, Bay Béla azonban elfelejtette értesíteni Bóbist a cseréről.„Abban a tudatban voltam, hogy Trinquet lesz az ellenfelem, akit nagyon simán vertek a társaim, rossz napja volt. Beállt viszont Joslan, aki ellen nem szerettem vívni, öt asszóból négyet ő nyert, egyet én. Leblokkoltam. Nem tudok jobb szót erre. Nem volt jellemző ez rám korábban soha, egyszerűen nem tudtam kikecmeregni a gödörből, őt pedig vitte a cserék lendülete. 5-4-es vereséggel is döntősök vagyunk, 5-3-mal teljes holtverseny, sajnos 5-1-re vert meg, így a finálé elúszott. Az összesített eredmény ugyanis 8-8 lett, és a franciák kettővel több tust adtak, ez megpecsételte a sorsunkat. A franciák aztán a döntőben simán kikaptak a szovjetektől, mi pedig simán megvertük a németeket, akkor én már nem voltam a páston. Nagyon megviselt ez a dolog, mert nemcsak a magam napját és versenyét rontottam el, hanem még a társaimét is. Szerettem csapatban vívni, Montrealhoz jó emlékeim is fűződtek, azon az este semmi sem sikerült. A boldogságot aztán itt a későbbi férjem hozta el nekem.”Bóbis élete első nagy sikerét egyébként Montrealban érte el, 1967-ben ő vívta a vb-döntő zárómeccsét a szovjetekkel szemben. Ha nyer, a csapat is győztes. Akkor még nem ismerték az aranytus kifejezést, de lényegében így nyert. Egy tus döntött Tatyjana Szamuszenko ellen, és azt beszúrta.1972-ben úgy lett második Münchenben, hogy igazából elvették tőle az aranyat, az ellenfelei mellett a zsűrielnököt már nem tudta legyőzni. Rendre keserűen szokta megjegyezni, hogy ha akkor lett volna videóbíró, egészen biztosan más eredmény születik, és mennyire irigyli a maiakat, hogy az ő akcióikat vissza lehet nézni, felül lehet bírálni egy döntést. Montreal után újraházasodott, szült két gyereket az olimpiai vívócsarnokba váratlanul betoppant Simay Pálnak.Bóbis a moszkvai olimpiára már nem jutott ki, de az 1976-os bronzérmes csapatból Maros Magda és Kovács Edit négy évvel később is ott voltak. Maros csapatban egy újabb bronzot könyvelhetett el, egyéniben pedig egy ezüstérmet, aminek kesernyés ízt adott az akkori bírói ténykedés is. Az a Pascale Trinquet lett az olimpiai bajnok, aki az 1976-os elődöntőben nagyot betlizett. Maros 1986 óta Svédországban él, onnan utazott el a kanadai megemlékezés helyszínére.A Montrealban 21 éves Kovács Edit négy évvel később Moszkvában is magabiztos volt, és még a keleti blokk bojkottja miatt kihagyott Los Angeles-i utáni, szöuli olimpiára is kijutott 1988-ban, akkor szerezte meg a harmadik bronzérmét.