Miért kell leállítani a Paksi Atomerőművet?
– ezzel a címmel közölt cikket a Portfolióban Aszódi Attila. A paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős korábbi kormánybiztos a dolgozatban rámutatott, a rendkívüli hőség és a Duna extrém alacsony vízállása súlyosan érinti a dunai hűtésre támaszkodó atomerőműveket, aminek jele, hogy vasárnap hajnalban már csak egy működött a paksi atomerőmű nyolc turbinájából.
A szakember úgy véli, a probléma hátterében nem elsősorban a Duna vízhozama, hanem a rendkívül alacsony vízszint áll. Cikke szerint az atomerőművek a termodinamika törvényei miatt hatalmas mennyiségű hűtővizet igényelnek: Pakson a négy blokk körülbelül 6000 MW hőenergiát termel, amelyből csak 2000 MW lesz villamos energia, a fennmaradó 4000 MW hőt el kell vezetni. Mindehhez a kondenzátorok másodpercenként mintegy 100 köbméter dunai vizet használnak.
Aszódi szerint a jelenlegi, körülbelül 740 m³/s-os dunai vízhozam még elegendő lenne, a vízszint azonban annyira alacsony, hogy veszélybe került a kondenzátorokat ellátó hűtővízszivattyúk működése. A szerző közelítő számításai szerint a paksi vízkivételi műnél a vízszint már a szivattyúk biztonságos üzeméhez szükséges minimum közelében van. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szivattyúk előtti szűrőrendszer további vízszintcsökkenést okoz. Ez magyarázza, hogy az erőmű fokozatosan leállította a turbinákat: kevesebb működő szivattyú mellett kisebb a leszívó hatás, így a megmaradó egységek még üzemképesek.
