Történelmi pillanat lesz a paksi atomerőmű teljes leállítása, ilyenre ugyanis a létesítmény üzembe helyezése óta nem volt példa. Még akkor sem, amikor tényleg súlyos üzemzavar volt az egységben. A lépés súlyát valószínűleg mindenki érzi, kicsit érdemes azonban kontextusba helyezni, hogy mit is jelent Paks leállása, honnan lesz áramunk az atomerőmű nélkül, és úgy általában mi történhet a hazai villamosenergia-rendszerrel a következő hetekben. Ebben a cikkben erre teszünk kísérletet.Korábban több cikkünkben is idéztük már azt a hasonlatot, amellyel ifjabb Chikán Attila, az Alteo vezérigazgatója írta le a G7-nek a villamosenergia-rendszert egy 2018-as interjúban. Eszerint a rendszer olyan, mint egy nagy kád.„Van kismillió lefolyó alul, amiket néha bedugnak, néha kihúznak, és néhány nagyobb, illetve több kisebb csap, amelyekből különböző intenzitással folyik a víz. A feladat pedig az, hogy ebben a kádban mindig ugyanannyi víz legyen.”A hasonlatban a lefolyók az áramot vásárló háztartások, vállalatok, üzemek, a lefolyó mérete pedig arra utal, hogy az egyes fogyasztók mennyi áramot használnak fel. A csapok ezzel szemben az erőművek, amelyek mérete logikusan a létesítmények kapacitásbeli különbsége miatt tér el. A víz szintjének tartása pedig azt jelenti, hogy a rendszernek – tehát a hálózatba be- és onnan kifolyó áramnak – mindig egyensúlyban kell lennie.Ha ugyanis ez az egyensúly megborul, akkor az egész rendszer összeomlik. Lényegében ez történt alig több mint egy évvel ezelőtt Spanyolországban, ahol tavaly áprilisban egy rendellenes feszültségingadozás lényegében országos áramszünethez vezetett. A következmények disztopikusak voltak: a légi járatok a földön ragadtak, megbénult a metrórendszer, megszakadt a mobilkommunikáció, nem működtek a bankautomaták, és leálltak a gyárak. Az áramellátás mintegy tízórás szünet után kezdett csak fokozatosan helyreállni az országbanA rendszer egyensúlyban tartása tehát létfontosságú, és ezt a feladatot látja el a Mavir, amelynek az irányítóközpontjából csütörtök este Magyar Péter is bejelentkezett. A Mavir pedig most nagyon nehéz helyzetbe került, hiszen – visszakanyarodva a hasonlatunkhoz – úgy kellene ezt az egyensúlyt, avagy a kád fix vízszinjét tartania, hogy a legnagyobb csapból, amelyből eddig a leginkább kiszámíthatóan folyt a víz, egy csepp sem jön. Ráadásul – a Dunamenti Erőmű kiesésével – még egy kifejezetten nagy csap elapadt egyik pillanatról a másikra. (Igaz, Magyar Péter ma azt mondta, hogy szombattól valószínűleg már termelhet ez az erőmű.)Ahogy a fenti ábrán is látszik, az elmúlt nagyjából két hónapban a paksi erőmű adta a hazai villamosenergia-termelés nagyjából 40 százalékát, a gázos erőművek – amelyek közül a legnagyobb a Dunamenti – pedig további közel tizedét. Mindezt úgy, hogy Paks ebben az időszakban sem tudott végig teljes kapacitáson termelni. A hőség – egészen pontosan a túlmelegedő hűtővíz miatt – már június végén is vissza kellett fogni a kibocsátást, az elmúlt néhány napban pedig a Duna alacsony vízállása miatt csökkentették fokozatosan a termelést. A Mavir adatai szerint a létesítmény utoljára július 27-én este termelt teljes kapacitáson, csütörtök délelőtt óta pedig már csak félgőzzel ment. A két erőmű kiesésével így a normál napi működéshez képest a termelés közel 50 százaléka tűnne el a rendszerből.Este a termelés kétharmada eshet kiAz igazi problémát azonban az jelenti, hogy ez a részesedés a nap során egyáltalán nem fix. Az elmúlt hetekben a legtöbb áramot a napelemek állították elő az országban, ám ezek termelése természetesen a napnak arra az időszakára korlátozódik, amikor süt a nap. Este ez a kapacitás teljes egészében kiesik, így ilyenkor a hazai termelés nagyjából 65 százalékát adja Paks, és 20-at a gázos erőművek.A helyzetet tovább rontja, hogy – különösen hőhullámok idején – épp a napelemek kiesésekor, estefelé ugrik meg a kereslet. A háztartások ilyenkor használják a legtöbb áramot, ekkor pörögnek a legjobban a légkondik, ilyenkor kerülnek töltőre az elektromos autók, indulnak el a mosó- és mosogatógépek, kapcsolnak be a sütők és a televíziók. Ezt láthattuk a június végi hőhullám idején is, akkor azonban annyival kedvezőbb volt a helyzet, hogy még hosszabbak voltak a nappalok, így legalább az időszak elején kismértékben tehermentesíteni tudták a rendszert a viszonylag sokáig termelő napelemek. Most azonban ez sincs.Ismét csak visszakanyarodva a hasonlatunkhoz, Paks leállítása után az esti órákban azt fogjuk látni, hogy a víz kétharmadát biztosító csap teljesen kiszáradt, viszont a lefolyókon a szokásosnál is sokkal gyorsabban folyik ki a kádunkból a víz.Nem véletlen, hogy a kormányzat is erre az időszakra hívta fel a lakosság figyelmét. Magyar Péter tegnapi bejelentésében úgy fogalmazott:„azt kérjük, hogy aki megteheti, az esti csúcsidőszak, tehát 17 és 22 óra közötti sávon kívülre időzítse a jelentős áramfogyasztást eredményező tevékenységeket. Ide tartozik különösen az elektromos autók töltése és a légkondicionáló berendezések használata”.Azaz próbáljuk mérsékelni a lefolyó víz mennyiségét, hogy legyen esély tartani a vízszintet.Mázli, hogy nem szakadt el a vezetékPersze a felhasználás visszafogásának és átütemezésének azért elég erős korlátai vannak. A fogyasztásingadozást lehet kicsit mérsékelni, ami segít a legkritikusabb időszakokban, de teljesen egyértelmű, hogy ez önmagában Paks kiesését nem fogja megoldani.A paksi termelést, a kád legnagyobb csapját valahonnan pótolni kell, és a következő hetek kulcskérdése az, hogy ezt hogyan sikerül megtenni.A miniszterelnök tegnap azt mondta, hogy első lépésként „mozgósítják a rendelkezésre álló hazai erőművi tartalékokat”. Magyarul megpróbálnak olyan csapokat megnyitni, amelyekből alapesetben nem folyik a víz, de attól még a kádunk fölött vannak. Bár itt akár nagyobb mozgástér is lehet, erősen kérdéses azonban, hogy például a Mátrai erőművet mennyire lehet és érdemes bevonni az eddigieknél jobban a hazai termelésbe.Ráadásul egy erőmű beindítása vagy kapacitásának növelése nem úgy működik, mint ahogy a hangerőt szabályozzuk a tévénken. Egyrészt sokkal nagyobb átfutási ideje van, másrészt egy hosszabb ideje nem vagy alulhasznált létesítmény simán lehet, hogy nem úgy indul be, ahogyan azt várják.A helyzetet így elsősorban az importtal lehet kezelni.Ebből a szempontból pedig hatalmas szerencse, hogy az európai áramhálózat mostanra lényegében teljesen össze van kapcsolva. Azaz valójában nem a magyar villamosenergia-rendszer egy kád, hanem a teljes európai – vagy ha úgy tetszik, kádak vezetékekkel összekötött összessége. Ha nálunk túl sokat termelnek a napelemek, és így hirtelen túl sok víz folyik a csapjainkból, akkor nem (elsősorban) az történik, hogy a Mavir elkezdi tekergetni a többi csapot, és a termelés visszafogására utasítja a nagyobb erőműveket, hanem az áram egyszerűen elhagyja az országot. Az elmúlt hetekben leginkább déli irányba, Szlovénia, Horvátország vagy Szerbia felé.Ha viszont például az esti órákban megugrik a kereslet, és a napelemek kiesésével csökken a hazai termelés, akkor az import segít be. Más országok csapjaiból folyik hozzánk a víz. A legtöbb mostanában Szlovákiából és Ukrajnából. Abból az Ukrajnából, amelyet néhány hónapja még az energiaszállítások elzárásával fenyegetett az előző kormány. Akkor Orbán Viktor kormányfőként úgy fogalmazott, hogy történhetnek balesetek, például „kidől néhány oszlop, meg elszakad egy-két vezeték”, és máris nem szállítunk több áramot és gázt a háborúban álló ország felé. Ha ez akkor megtörtént volna, most még nagyobb bajban lennénk.A következő napokban, hetekben ugyanis elsősorban az import drasztikus fokozódására számíthatunk. A gond csak az, hogy egyrészt más országokban is hasonló problémákkal küzdenek, mint Magyarország, másrészt hiába összekapcsolt a teljes európai rendszer, vannak még olyan elemei, ahol beszűkül, és ezeken egy meghatározott mennyiségnél több áram nem tud keresztülfolyni. A hasonlatunknál maradva más országok kádjaiban is egyre nehezebb a vízszintet tartani, ráadásul a kádak közötti vízszintet kiegyenlítő csöveken is csak korlátozottan tud áramlani a víz.Az árakon hamar láthatjukElőbbire a román helyzet talán a legjobb példa. A Duna alacsony vízállása miatt náluk már napokkal ezelőtt le kellett állítani az ország villamosenergia-szükségletének 20 százalékát fedező csernavodai atomerőművet, így vélhetően keleti szomszédunknak is nagyobb lesz az eddigieknél az importigénye.Szűkületre pedig két példa is van a régióban: egy Ausztriában és egy Szlovákiában. Nem a határkeresztezőkkel van a probléma, hanem a belső hálózatokkal, de ez a mi szempontunkból irreleváns, a lényeg, hogy bizonyos esetekben ezekből az irányokból nem tud elég víz folyni a kádunk felé.A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) tavaly részletes elemzésben mutatta be (pdf), hogy a régiós árak megugrásáért az esetek jelentős részében ez a két hálózati elem a felelős, azaz a szűkületek már korábban is okoztak gondot.Szabó László, a REKK kutatóközpont-vezetője a G7 kérdésére azt mondta, hogy blackouttól nem kell tartani, hiszen nem arról van szó, hogy egyik pillanatról a másikra áll le a rendszer, ami esetenként ilyen összeomlásokhoz szokott vezetni. Bár Paksot külső tényezők miatt kell leállítani, de ez fokozatosan történik, így fel is tud készülni rá a rendszer.Az általuk is vizsgált két szűkület ugyan okozhat fejfájást a következő hetekben, de ez sem ellátási zavarokban, hanem az árakban jelentkezhet majd. Előfordulhat, hogy a villamosenergia-jegyzések rendkívül magasra ugranak.Ha azonban ez megtörténik, akkor bekapcsolnak a különböző piaci mechanizmusok. Ebből a szempontból fontos, hogy Nyugat-Európában sokszor olyan megállapodásokat kötnek szolgáltatójukkal a legtöbbet fogyasztó ipari vállalatok, hogy bizonyos körülmények között lekapcsolhatják őket a hálózatról, illetve egy adott árszint fölött sok cég magától is visszafogja az áramfelhasználását. Ha ez megtörténik, akkor a felszabaduló árammennyiség eljut a régiónkba is. Korábban volt már példa arra, hogy egy balkáni üzemzavart ilyen mechanizmusok révén a francia erőművek oldottak meg.Franciaországban kádjában bedugnak néhány lefolyót, és az így keletkező többletvíz végső soron feltölti a magyar kádat. Ebből a szempontból ugyanakkor nem túl előnyös, hogy Franciaországban is több atomerőmű termelését vissza kellett fogni a hőség miatt a közelmúltban.Szabó László hozzátette:mindennel együtt ez egy nagyon erős stresszteszt a rendszernek, és valószínűleg nemcsak a magyarnak, hanem a teljes európainak.Hosszabb távon ennek pedig Magyarország szempontjából akár pozitív hozadéka is lehet. A mostanihoz hasonló válságos időszakok ugyanis rávilágítanak az infrastruktúra olyan kritikus pontjaira, mint amilyen az osztrák és a szlovák szűkületek, és amelyek felszámolására így nőhet a hajlandóság uniós szinten is.