Társasjátékokat legalább a bronzkor óta szinte minden kultúra játszott, azonban a legtöbbet földön, botokkal, apró kövekkel, így nem maradtak fenn, hogy a régészek vizsgálhassák ezeket. Éppen ezért fordult kiemelt figyelem egy mészkőre, amit a hollandiai Heerlenben található, egykor Coriovallum római település területén tártak fel 1984-ben, és amelyről – jellegzetes barázdái és nyomai miatt – azt gyanították, hogy valamiféle társasjáték lehetett. Azonban nem találtak olyan szabálykönyvet, szabályrendszert, ami ezt megerősítette volna, egyetlen ismert római vagy korábbi európai játék sem felelt meg ennek a mintának.A kutatók a részletes használati kopáselemzés során a vésett vonalak mentén keletkezett sérülésekre összpontosítottak. A mikroszkopikus kopás egyenetlennek tűnt, egyes pályák kopottabbak voltak, mint mások, ami ismételt mozgásokra, nem pedig véletlenszerűségre, esetleges díszítésre utalt. De továbbra is ott volt a feladvány: vajon társasjátékról van-e szó?A titokzatos régészeti leletFlinders EgyetemNemrégiben viszont stratégiát váltottak. A hollandiai Maastrichti Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport, a Leideni Egyetem, az ausztrál Flinders Egyetem, a belga Louvaini Katolikus Egyetem és a heerleni Restaura Római Múzeum és restauráló stúdió vezetésével 3D-s szkenneléseket és mesterséges intelligenciát használtak a titokzatos játék szabályainak megfejtésére.A projekt mögött álló ötlet egyszerű, mégis zseniális volt: ha egy játékot sokszor játszanak, az ismétlődő mozdulatok nyomot hagynak a felületen. Két, mesterséges intelligencia által vezérelt botot programoztak, hogy a mészkővel vésett tábla digitális változatát játsszák, több mint 100 különböző szabályrendszerrel, amelyeket a történelem során ismert játékokból vettek át. A mesterséges intelligencia által vezérelt játékosok mindegyik játékban 1000-szer próbálkoztak, majd egy minta bontakozott ki. Az eredmények erős egyezést mutattak a megfigyelt kopás és az úgynevezett blokkoló játékokon alapuló szimulációk között: a szimulált játék végül a kőfelületen látható vonalak mentén koncentrálta a mozgást. Más szabályrendszerekkel viszont nem tudták előidézni ugyanazt a kopásmintázatot.A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy a mészkődarab egy kétjátékos stratégiai játékhoz tartozott, amelynek célja nem az ellenfél „kiütése”, hanem a mozgásának korlátozása volt (blokkoló játék). Ezek a megfigyelések nemcsak azt jelzik, hogy a tárgy (a mészkő) valójában egy római társasjáték volt, hanem a blokkoló játékok európai játszásának bizonyítékait is több évszázaddal korábbra tolja, és új megvilágításba helyezi a rómaiak stratégiai gondolkodását..„Ez az első alkalom, hogy mesterséges intelligencia által vezérelt szimulált játékot régészeti módszerekkel együttesen alkalmaztak egy társasjáték azonosítására. Ez a kutatás egyúttal eszközöket is jelent a régészek számára ahhoz, hogy azonosítsák az ősi kultúrákból származó, szokatlan vagy ritkán játszott játékokat, tekintve, hogy a jelenlegi azonosítási módszerek a játékfelületet alkotó geometriai mintáknak a ma ismert játékokhoz való kapcsolatára épülnek” – összegezte Walter Crist, kutatásvezető.A kutatók szerint a játék akár újra is játszható a rekonstruált szabályok alapján. És bár nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy pontosan így játszották kétezer évvel ezelőtt is, az eredmények meglepően következetesek, így bizonyos értelemben újra is élhetjük a történelmet.Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.