Mielőtt még a felnőttcsapatról beszélnénk, tekintsünk vissza a junior Eb-re, ahol szövetségi kapitányként vezette győzelemre a válogatottat. Nem mi voltunk a favoritok, a célkitűzés a legjobb nyolcba kerülés volt. A játékosok is így álltak hozzá, vagy ők szilárdan hittek a végső győzelemben?
Volt egy stáb, amely külön foglalkozott a srácok mentális felkészítésével az Eb előtt. Feltették nekik a kérdést, hogy hányadik helyre várjátok magatokat a tornán. Volt, aki az első, más a második helyet mondta, de szinte mindenki minimum a legjobb négybe várt a csapatot. Úgy, hogy az előző vébén hetedikek lettek, és fizikailag már kezd markáns különbség kialakulni ebben a korban a magyar és a többi válogatott között – mi később érünk. A korábbi hónapokban a közösen töltött felkészülés során hullámzóan, néha nagyon magas, néha igen alacsony szinten teljesítettek a fiúk.
Azt mondtam nekik: srácok, nekem oké, ha ilyen magasra teszitek a lécet, mi a stábbal tudjuk, hogy mi kell a legjobb négybe jutáshoz, viszont akkor az eddiginél sokkal komolyabb munkát kell elvégeznetek. Elkezdtük, és nagyon jó alanyok voltak hozzá.
Említette a mentális felkészítést: Palencsár Miklós segítette a csapatot, aki business mentor, a Wikipédia szerint egy „személyiség- és viselkedésalapú döntéshozatali mechanizmust értelmező és elemző rendszer megalkotója”. Azért vele készült a csapat, mert a NEKA-n már dolgoztak együtt vele, illetve kollégájával, Kevin Vermillonnal?
