Olyan trógerül használják a budapestiek a szelektív gyűjtőszigeteket, hogy a kerületek sorra számolják fel őket

A megfigyelő államtól élből viszolygó emberként én csodálkoztam a legjobban, amikor 2026 tavaszára oda jutottam, hogy a kerületi önkormányzatnak írogattam érveket arról, miért lenne nagyon jó ötlet kamerát felszerelni a szomszéd utca egy pontjára. És hogy miért kerültem ebbe az állapotba? Hát ezért:Fotó: Előd Fruzsina / TelexA lakásunkhoz közeli Diós árokon található szelektív hulladékgyűjtő sziget a korábbi években egész jól működött. Nem állítom, hogy ne lettek volna rendszeresen lerakva a papírkukák mellé gigantikus kartondobozok, amikben tévék vagy gardróbszekrények érkeztek a környékbeli háztartásokba, de az ember ennyit még egy vállrándítással elvisel azoktól a lusta polgártársaitól, akik nem képesek feldarabolni a papírhulladékukat.Az utóbbi nagyjából egy évben azonban teljesen elharapódzott a helyzet, és a szelektív sziget illegális szemétlerakóvá változott, ahova az emberek a törött irodai széktől kezdve a hungarocellhegyeken és a sima háztartási bizbaszokon át a kibelezett kanapékig mindent ledobnak. Ez nyilván törvényellenes, de a helyzettel a jelek szerint sem az önkormányzat, sem a Mohu, sem a hatóságok nem tudnak igazán mit kezdeni, vagy legalábbis az eddigi intézkedések nem jártak eredménnyel. A témának utánajárva kiderült, hogya jelenség messze nem egyedi, pont emiatt szűnnek meg sorra a budapesti szelektív gyűjtőpontok.A Mohu Budapesten közel kétszáz gyűjtőszigetet tart fenn a lakosságnak, ezeknél műanyagot és fémet, papírt, valamint színes és fehér üveget lehet lerakni. A szigeteket elvileg heti rendszerességgel ürítik és takarítják, ami idáig még rendben is lenne – bár előfordul, hogy egy-egy kuka két ürítés között megtelik, és körülötte kezdenek gyűlni a belevaló hulladékok, kevésbé házmesterlelkületű embereknek ez még a tűrhető kategória.A gond ott kezdődik, hogy sokan valamiért úgy gondolják, a lakossági szelektív sziget valójában egy általános lomtalanítási pont, ahová bármit lerakhatnak, azt majd csak elviszi a fenntartó.Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének, a szigeteket üzemeltető Mohu ugyanis Budapest minden városrészén csak évente egyszer rendez lomtalanítást, a szelektív gyűjtőpontokat viszont olyan kukásautók járnak üríteni, amelyekbe csak a hivatalosan odadobható hulladéktípusokat (tehát: papírt, fémet, műanyagot, üveget) lehet betölteni. A nagymamától a hetvenes évekből örökölt ülőgarnitúrát viszont nem, így az ott is marad szépen az út szélén, már ameddig a helyi önkormányzat meg nem unja a hulladéksziget közelében lakók hörgését, és nem küld konténert az illegálisan lerakott lomok elszállítására.Nem a Mohu dolgaA környékbeli szelektív szigetek állapotának eldurvulásakor először a Mohuval vettem fel a kapcsolatot, arról érdeklődve, hogy terveznek-e valamilyen megoldást keresni a helyzetre itt és a főváros más pontjain. A Mohu Budapest válasza kijózanító volt: ők nem hatóság, így nem büntethetnek, és kamerákat sem szerelhetnek fel, mivel ez mind a közterület-felügyelet, a rendőrség vagy a kormányhivatal hatásköre. Adott tehát egy probléma, amit a Mohu kukáinak jelenléte vált ki, amivel viszont a Mohu a világon semmit sem tud kezdeni. Még annyit sem, hogy ők gondoskodnának az illegálisan lerakott szemét elszállításáról, ez ugyanis az adott terület fenntartójának a kötelessége.Megtudtam továbbá, hogy a cég szerint „feltételezhető az is, hogy a gyűjtőszigetek környékén működő egyes vállalkozások a saját hulladékukat is ide helyezik el”, ami jogszabályba ütközik, lévén hogy a gyűjtőszigetek kizárólag lakossági használatra szolgálnak, cégek nem is vehetnék igénybe őket. Ebben a benyomásban én is osztozom, mert elég gyakori, hogy egy-egy hulladékfajtából, mondjuk, kartondobozból több tucat ugyanolyan is kint van. „Ilyen esetekben megtesszük a szükséges jogi lépéseket” – írta a Mohu, de hogy ez mennyire lehet eredményes (az olyan eseteken kívül, amikor nagyon egyértelmű, melyik közeli cég volt az elkövető), azzal kapcsolatban felvethetők kérdések.A Mohu válaszából kiderült, hogy a lakossági használat is hagy kívánnivalót maga után, tapasztalataik szerint sokszor úgy is halomban állnak a dobozok a gyűjtőtartályok mellett, hogy azok nincsenek is tele. „Ha valaki nem a hulladékgyűjtő edénybe, hanem mellé helyezi ki a szemetet, az illegális hulladéklerakásnak számít” – írták. Ezt jó, ha a 249 centis képátmérőjű tévék dobozait egyben lehajigáló embertársaink is tudják, bár megfelelően elrettentő szankció reális esélye nélkül aligha fogja őket eltántorítani a cselekménytől.A levelezésnek volt két biztató pontja is. Az egyik az, amiben a Mohu közölte, hogy a jövőben szeretnék felmérni ezeknek a szigeteknek az eredményességét és a hatékonyságát, „ezért elképzelhetők olyan területek, ahol a szolgáltatási színvonal növelése érdekében, a gyűjtés módján változtatni fogunk”. A másik pedig az, amiben arról írtak: „Továbbra is együttműködünk az önkormányzatokkal és keressük a megoldást arra, hogyan lehetne rendezettebbé és tisztábbá tenni ezeket a területeket. Közösen tudjuk elérni, hogy a gyűjtőszigetek tiszták maradjanak.”Ezen felbuzdulva az önkormányzathoz fordultam, hátha ők fogják tudni megakadályozni az utca szemétteleppé válását.A kerület próbálkozik, de hiábaAz illetékes XII. kerületi önkormányzattól első körben, még tavasszal azt kérdeztem, valóban egyeztetnek-e a Mohuval a témában, és hogy van-e bármilyen konkrét tervük az utcai szeméttelepek kialakulásának megakadályozására, például nem lenne-e értelme bekamerázni a problémás szelektív szigeteket. A sajtóosztály válaszából az derült ki, hogy Kovács Gergely polgármester a közeljövőben tervez találkozni a Mohu egyik vezetőjével és ezt a témát felvetni, majd maguktól behozták a gyűjtőpontok megszüntetésének lehetőségét, igaz, mint olyasmit, amit első körben nem szorgalmaznának. „Bár volt már példa megszüntetésre, mégsem törekszünk a közterületi gyűjtőpontok számának csökkentésére, mivel van rá esély, hogy az ott leadott, jelentős mennyiségű hulladék így máshol, akár zöld- vagy erdőterületeken kötne ki” – írták.A kamerás felvetésre azt írták, a Hegyvidéki Rendészet az elmúlt években több gyűjtőszigethez is telepített mobil térfigyelő kamerákat, és felvételek alapján minden indokolt esetben megtették a feljelentést, „viszont érdemben így sem volt visszaszorítható a rendszeres, szabálytalan lerakás. Ettől függetlenül a kamerák kihelyezésének gyakorlata továbbra is folytatandó.”Bár a Mohu és az önkormányzat is segítőkész volt emailben, a terepi helyzeten ez nem javított, a következő hetekben a kukák körüli szeméthegy riasztó méreteket öltött, május közepén már így nézett ki:Fotó: Előd Fruzsina / TelexAmikor ezt a képet a kerületnek is elküldtem, azt a választ kaptam, hogy a kupac ügyében a Hegyvidéki Rendészet kilenc feljelentést tett szabálytalan hulladékelhelyezés miatt az illetékes kormányhivatalnál. „Itt a hulladékokon talált személyes adatokat (személyek és jogi személyek neveit) is megküldték a hatóságoknak, ám a feljelentés ismeretlen tettes ellen történt” – írták. Levelükből kiderült, hogy a kerületben legalább két másik, nagyon problémás gyűjtőpont is kialakult, nemrég ezek megszüntetését kérték a Mohutól a lakossági vélemények begyűjtése után, amit a mi esetünkben is terveznek megtenni.A májusi jelzésem óta kisebb-nagyobb rendszerességgel – amikor már kezd elviselhetetlen lenni a sziget állapota – az önkormányzat elviteti az illegálisan lerakott hulladékot. A gyakorlat átmeneti megkönnyebbülést jelent a szállításoktól számított egy-két napban, de a rendszerszintű problémát nem oldja meg, sőt morálisan és közteherviselési szempontból némileg aggályos: az ingyenes elszállítással kvázi ösztönzi az illegális szemétlerakást, az egészre még közpénzt is áldozva.A megoldás irányába haladva a környékbeli utcákban lakók egy köre kapott egy igényfelmérő levelet a polgármesteri hivataltól arról, mi legyen a gyűjtősziget sorsa. Az opciók közül a legtöbben arra szavaztak, hogy maradjon meg a pont, de a házaknál amúgy is meglévő műanyag-, fém- és papírgyűjtő kukákat vigyék el, csak az üvegeseket hagyják kint.Nem olyan egyszerű legálisan megszabadulni a lomoktólDe mit kéne csinálnia egyáltalán a jogkövető (budapesti) állampolgárnak, ha azonnal meg kell szabadulnia egy ülőgarnitúrától, de még messze van az évi egyszeri közterületi lomtalanítás? Vagy ha valami miatt annyi papírhulladékja halmozódott fel, hogy az már a hozzá közeli gyűjtőszigetes nagy kukába sem fér be? Erre vannak a hulladékudvarok, a helyzet azonban nem olyan egyszerű, hogy bármit bárhol leadhatok, és azt boldogan át is veszik.Mivel a szelektív ponton a leggyakrabban otthagyott hulladék a karton mellett a kiszuperált bútor, megnéztem, hogy hol és milyen feltételekkel lehetne hozzánk legközelebb legálisan megszabadulni az ilyen jellegű szeméttől. A Mohu keresője a „lom” kategória bejelölésével 7 kilométer távolságban adta ki az első szóba jöhető opciót, a Depónia Nonprofit Kft. budakeszi hulladékudvarát, ahol papír és fabútor is korlátlan mennyiségben leadható egész évben, kárpitos bútort viszont egyáltalán nem vesznek át – bár ez csak a cég honlapján eldugott pdf-ből derül ki. Képzelem, milyen boldog lehet, aki a mohus kereső alapján nekiindul Budakeszire leadni a kanapét, aztán elhajtják. Érdekesség, hogy az építőanyagot bepipálva is ugyanúgy kiadta a Mohu oldala ezt a budakeszi telephelyet, de az egyetlen, amit a tájékoztató szerint valóban átvesznek, az a vízbázisú festék. Miután erről a két anomáliáról érdeklődtem a Mohunál, javították a keresőjüket, most már nem adja ki a Depóniát a lom és az építési hulladék kategóriában. Így a legközelebbi lehetőség már a jóval messzebb lévő nagytétényi mohus hulladékudvar, ahol ilyesmiket is bevesznek.Aki tehát lecsúszik az éves lomtalanításról, és sürgősen kidobandó lomja van, annak nincs túl sok lehetősége ingyen megszabadulni tőle. A Mohu Telexnek küldött válasza szerint a nagytétényin túl két XVIII. és egy XV. kerületi hulladékudvarba lehet még például elvinni a kárpitos bútort, ezen felül piaci megoldásokat ajánlanak erre. A lényeg, hogy ha nagyobb mennyiségű, vegyes szemetet akarunk kihajítani például egy teljes lakás kiürítésekor, akkor a legegyszerűbb a konténerrendelés és hozzá területfoglalás intézése, de ez nem olcsó mulatság: egy öt köbméter kapacitású példány elszállíttatása akár százezer forint körüli összeg lehet. Mennyivel egyszerűbb kihajítani mindent egy gyűjtőpont mellé vagy az erdő szélére, pláne, ha szankcióra csak elvétve számíthatnak azok, akik így járnak el.A hegyvidéki önkormányzat a kerületi helyzetről azt írta, egy év alatt 41 esetben tettek feljelentést a gyűjtőszigeteknél illegálisan elhelyezett szemét miatt, ezek mind olyan alkalmak voltak, amikor egy kamera közelében rakták le a lomot, és a rendszámot is sikerült felvenni. Érdeklődtünk az ilyen ügyekben illetékes Pest Vármegyei Kormányhivatalnál arról, idén a saját illetékességi területükön hány esetben sikerült megbírságolni illegális szemetelőket és milyen tételekre, de csak annyit válaszoltak, hogy az adatbázisuk nem teszi lehetővé a szigetek környékén történő illegális hulladéklerakásokkal kapcsolatos ügyekre vonatkozó szűrést. Azt nem árulták el, hány főt sikerült bármilyen illegális hulladéklerakás miatt felelősségre vonni a minden bizonnyal rengeteg – csak az elmúlt egy évben, csak a XII. kerületi gyűjtőszigeteknél 41 – bejelentett eset után.Nincs javulás az illegális lerakásbanEzen a ponton érdemes tenni egy kis kitérőt a nagy kép irányába. Ha Budapest egyik leggazdagabb kerületében is pár nap alatt képes kialakulni egy szlömös külvárosra emlékeztető szeméthalom minden egyes takarítás után, akkor valami minden bizonnyal nem stimmel a rendszerrel, amelyben a hulladéktól próbálunk megszabadulni. Az nyilvánvaló, hogy a szemetet az utcán hagyó emberek mentalitása sincs rendben, de az ilyen problémákat általában nincs értelme kizárólag az egyéni felelősség szintjén kezelni, hiszen az államnak van lehetősége szemléletformálásra, hosszú távú stratégia kialakítására, a megfelelő ösztönzők kitalálására a céljai eléréséhez.Na ez az, ami Magyarországon szinte teljesen hiányzott az elmúlt évtizedekben. Markó Csaba, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) szakmai tanácsadója a Telexnek arról beszélt, általános itthon a hanyagság minden hulladékkal kapcsolatos témában, de ez nem is meglepő, mert a lakosság és a cégek szintjén „sem érdekeltség, sem stimulálás nincsen, márpedig azokban az országokban, ahol ez a terület jól működik, mindez rendesen fel van építve”. Magyarországon viszont nem nagyon jut el kommunikáció a lakossághoz: „Az nem elég, hogy a Mohu oldalán valami fel van tüntetve.” A gyűjtőszigetekkel szerinte mindig is problémájuk volt a mellettük lakóknak, akár csak amiatt is, hogy az üveges kukák rendeltetésszerű használata is nagyon zajos, de az illegálisan ott hagyott hulladék szintén jellemző.Utóbbiról azt mondta Markó Csaba, hogy az elhagyott hulladékok terén Magyarországon nem érzékelhető egyértelmű javulás az idő múlásával, inkább hullámzásról beszélhetünk: amikor néhány évvel ezelőtt kampányszerű fellépés indult a hulladékelhagyás ellen, és sok erdős részre kikerültek sorompók, kamerák, figyelmeztető táblák, akkor egy ideig jobb volt a helyzet, de most mintha megint lenne egy romló tendencia, ennek oka véleménye szerint háromrétű. Az egyes rétegek részben átfedik egymást, de eltérő intézkedéseket igényelnek:Lakossági szemetelés: ez leginkább köztisztasági kérdés, és nagyban befolyásolható a kommunikáció, a szemléletformálás eszközeivel, de a szankciók is elrettentők lehetnek.Lakossági hulladékelhagyás: ez már súlyosabb kategória, közegészségügyi, közbiztonsági kérdés is, amely komplexebb intézkedéseket igényel, például szorosabb helyi együttműködést a rendőrséggel, hogy a helyi járőrözés, tettenérés tényleges szankcióval végződhessen.Ipari, termelési, szolgáltatási tevékenységből származó hulladékok illegális elhelyezése: ezek a legsúlyosabb esetek, amelyeknél felmerül a hulladéktermelő felelőssége, és a fentieken túl hulladékgazdálkodási, hatósági, rendvédelmi kérdés is. Ezt már nevezhetjük bűncselekménynek, idetartozik a kisfelújításokból származó „egy fürdőszobányi csempe”, amit a megrendelő kifizet a kivitelezőnek, de ő illegálisan szabadul meg tőle, de a „nagyipari” elhagyás is, amely a sokszor olvasható nemzetközi bűncselekményekből fakad, például a gumihegyek esete, a hasznosíthatónak átminősített kommunális hulladékok vagy a külföldről érkezett szennyvíziszap-lerakás.Utóbbi két esetben fokozottan jelentkezik az építési-bontási hulladékok illegális elhelyezése, ami most sajnos újabb lendületet kaphat a hulladékudvarokban való leadásuk fizetőssé tételével. A Mohu érve az ingyenes lakossági leadás megszüntetése mellett viszont az, hogy sok építési vállalkozó visszaélt a helyzettel, és kijátszották a rendszert, például a munkásaikat megkérve arra, hogy a saját lakcímkártyájukkal adják le a hulladékot.A KSZGYSZ mind a hulladékelhagyás, mind a szemléletformálás területén üzemeltet szakmai munkacsoportot, amelyek több alkalommal készítettek javaslatokat, akcióterveket az elmúlt években – a szervezet azt reméli, ezek a jövőben jobban érvényesülhetnek majd.Lomkupac a Diós árokon található szelektív gyűjtőpont mellett – Fotó: Előd Fruzsina / TelexAz illegális lerakások és a hulladékelhagyás miatt induló eljárások a mai hatósági úton jellemzően nagyon hosszadalmasak, ritkán van eredményük, és miközben zajlanak, a hulladék nem feltétlenül kerül el onnan. Ehhez egy másik folyamatot kell elindítani: első körben a terület tulajdonosát (ez gyakran egy önkormányzat vagy az erdészet) szólítják fel, hogy gondoskodjon a szemét elszállításáról, de ha ő nem csinálja meg, akkor végül elviszi a kormányhivatal, és a költséget behajtja a tulajdonoson.Ebből ki is rajzolódik az egyik probléma a terület kezelésével: nagyon széttagoltak a felelősségi körök. Ha visszakanyarodunk a gyűjtőszigetekhez és az oda kitett mindenféle, nem oda való hulladékhoz, akkor rögtön több szereplőt azonosíthatunk, akiknek együtt kellene megoldaniuk a helyzetet:Ha valami illegális, akkor nyilván van olyan hatóság is, amely tudja szankcionálni. Ez az illegális hulladéklerakás esetén a területileg illetékes kormányhivatal, amelynek a rendőrséggel együtt van nyomozati jogköre, és ha sikerül elkapni az elkövetőt, akkor bírságol is. Azt, hogy milyen valószínűséggel sikerül elkapni bárkit, ha egy nem bekamerázott helyen rak le illegálisan hulladékot, most hagyjuk is, de a bírság összege sem igazán elrettentő, maximum pár százezer forint sima lomok, háztartási hulladékok esetén.A területek tulajdonosai az önkormányzatok, nekik az állandó panaszok és takarítási költségek miatt nyűgöt jelentenek a gyűjtőszigetek, de közben az azokat rendeltetésszerűen használó lakosság érdekeit is nézniük kell. Ők gondoskodhatnak figyelmeztető táblák és kamerák kihelyezéséről, esetleg odaküldhetik állomásozni a kerületi rendészet embereit, de a jogkörük odáig terjed, hogy ha valakit a helyszínen pont elcsípnek a rendészek, akkor 20 ezer forintra bírságolhatják.A gyűjtőedényeket a Mohu helyezi ki és üríti, ami nem hatóság, hanem egy cég. Így hiába az általuk szervezett szolgáltatásból nő ki a probléma, nem sokat tehetnek annak gyakorlati megoldása érdekében. A Mohunak inkább abban lehet(ne) szerepe, hogy megfelelően legyen megszervezve a hulladékleadás lehetősége, hosszú távon pedig a szemléletformálásban.A KSZGYSZ szerint a végrehajtási szabályrendszer és a kárfelelősségi keretek szigorítása, pontosítása és betartatása jókora lendületet vehet az ősszel felálló új hatósági rendszerrel, az átfogó szemléletformálás és kommunikáció pedig a lakosságot érintő esetekben hozhat szép eredményeket és tisztább környezetet.Így nem fog menniA Mohu csak pár éve vette át az egész, brutálisan forráshiányos területet, a konzisztens kommunikáció és a felhasználóbarát rendszer kialakítása pedig több évtizedes munka után szokott csak eredményre vezetni. Ha ebből indulunk ki, elég aggasztó a helyzet, hiszen az Európai Unió körforgásos gazdasági célkitűzése alapján 2040-re minden tagállamban el kellene érni, hogy az összes keletkezett hulladék 10 százalék alatti része kerüljön lerakókba, Magyarországon pedig jelenleg 45-50 százalék környékén mozog ez az arány. A cél eléréséhez sok különböző beavatkozásra volna szükség, de többek között a lomtalanítási gyakorlatok fejlesztésére is – mondta a Telexnek Ferenczi Attila, a létesítmények hulladékmenedzsmentjével foglalkozó Reco Waste Management Kft. egyik tulajdonosa.Szerinte egyébként bár ambiciózusnak tűnik, megvalósítható a 10 százalék alatti lerakás, megvan ennek a területnek is a megfelelő módszertana, amelyet ők kereskedelmi ügyfelekkel alkalmaznak is például irodaházak, raktárak teljes kiürítésekor, amit „zero landfill lomtalanításnak” neveztek el. Ebből következően a lakosságnak is ki lehetne dolgozni a megfelelő rendszert, de a mostani, hulladékudvarokra és évi egy-kétszeri ingyenes (köztéri vagy vidéken házhoz rendelhető) lomtalanításra épülő szisztéma biztosan nem lesz elég a célkitűzések eléréséhez, és láthatóan az illegális lerakást sem képes visszaszorítani.Csak a budapesti lomtalanításkor évente 30-40 ezer tonna hulladékot dobnak ki a lakosok, akik ráadásul a szabályokat sem tartják be, telerakják a kupacokat olyasmikkel, amiktől elvileg nem volna szabad lomtalanításon megszabadulni (például elektronikai hulladék, építési anyag vagy akár a szelektívbe való kartonpapír). Ezeket aztán az önkormányzatok kénytelenek eltakarítani, mert a Mohu nem viszi el. Ferenczi Attila szerint a budapesti lomtalanítás jelenlegi módja számos köztisztasági és gazdaságossági kérdést felvet, sokkal célravezetőbb lenne egy olyan rendszert kitalálni, amelyben anyagilag is jutalmaznák azt, ha valaki szabályszerűen és az anyagáramokat elkülönítve végzi el a selejtezést.Arra, hogy milyen rendszer lenne optimális, nincs egyetlen ideális, külföldről importálható modell Ferenczi Attila szerint, aki azt mondta, minden európai ország egyedileg alakította ki a terület működését, Magyarországnak is ki kéne kísérleteznie az itt működő receptet. Azt, hogy melyik országban mi fog működni, szociokulturális tényezők is erősen befolyásolják, de az biztos, hogy a rendszer kialakítására sok időt rá kell szánni, kísérletezni kell, be kell vonni a folyamatba a szakmai szereplőket és a lakosságot (ez itthon az utóbbi években sajnos nem volt jellemző).A pozitív példákat azért érdemes megnézni külföldről, Ferenczi Ljubljanát hozta fel, ahol 2000 előtt az összes hulladék lerakóba került, 2008-ban már 30 százalékos újrahasznosítással dolgozott a város, ma pedig az elkülönített gyűjtési arány körülbelül 68 százalék, miközben Szlovénia országosan ott van az EU három legjobb országa között ebből a szempontból közel 60 százalékos újrahasznosítással. „A kiindulási pont hasonló volt, a megoldás kulcsa az egyeztetés–rendeletek–visszamérés logikai sorrend betartásán alapult” Ferenczi Attila szerint.De felhozhatjuk a szokásos példát, Bécset is, ahol a hulladékudvar-lefedettség sokkal erősebb, és helyi beszámolók alapján a köztéri gyűjtőszigeteket is képesek kulturáltan használni a városiak. Ferenczi Attila szerint amúgy szociokulturális okokból nem is biztos, hogy itthon egyáltalán lehetséges problémamentesen üzemeltetni a szelektív szigeteket, bár ennek a tankönyvi módszertanát soha nem is próbálták ki. „Ahol a szigetes rendszer jól működik, ott ezzel évtizedekkel ezelőtt elkezdtek foglalkozni, és konzisztens kampánnyal segítettek rá. Itthon nem volt ilyen, ráadásul mindig új koordináló szervezet kezdte el csinálni, így nem is várható el, hogy problémamentes legyen.”Az egészhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ennyi pénzből, amit ma Magyarországon a területre fordítunk, egyszerűen nem lehet igazán jó rendszert kialakítani.A rezsicsökkentés sok más terület (például a víziközmű) mellett a hulladékgazdálkodást is teljesen kivéreztette, a koncessziótulajdonos Mohu gigantikus veszteségének is a lakossági árak 2012-es befagyasztása az egyik oka. Az embereken át kéne vinni azt az alapvetést, hogy szolgáltatásként gondolnak a hulladékkezelésre, amelynek van ára, de cserébe elvárható tőle a minőség, és hozza az eredményeket. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy a magyar lakosság egy része elképesztően árérzékeny és kevésbé szabálykövető, „bármit csavarsz egy potméteren, már megjelennek a szemétkupacok itt-ott” – mondta Ferenczi, aki abban nem hisz, hogy pusztán elrettentéssel, szankcionálással hatékonyan fel lehetne lépni az illegális lerakás és a hulladékkal kapcsolatos más szabálysértések ellen.A szemétkupacunk örök körforgásaMiután a Diós árokon található illegális szemétlerakó miatt a környékbeli lakók tavasz végén megszavazták, hogy csak az üveges kukák maradjanak kint, az önkormányzat júliusra elvitette a Mohuval a többi edényt, illetve kitett egy arra figyelmeztető táblát, hogy rendeltetésszerűen használjuk a szigetet. Ezzel akár szép véget is érhetett volna a sztori, hiszen van abban logika, hogy a papírkukák mellé tömegesen ledobott papírhegyek gerjesztik leginkább azt a pszichológiai hatást, ami alapján sokan úgy gondolják, hogy erre a csúnya szeméthegyre már akármit ledobhatnak, plusz egy fotel már nem oszt, nem szoroz. De aztán nem így történt. A műanyagos és a papíros kukák elvitele után, július elején a helyzet talán rosszabbá vált, mint korábban bármikor:Fotó: Előd Fruzsina / TelexFelmerül persze a kérdés, hogy vajon a kerület megfelelően tájékoztatta-e a szelektív sziget rendszeres használóit arról, hogy a műanyag és a papír gyűjtése itt meg fog szűnni, és ne hozzanak ilyen anyagokat többet ide (ilyen tábla biztosan nem volt kint a kukáknál, más tájékoztatási lehetőség meg nem jut eszembe, lévén, hogy az önkormányzat sem tudhatja, kik a felhasználók). Ha viszont emberek nem tudtak erről, akkor elég valószínű, hogy a kukák hiánya láttán mérgesek lettek, és egyszerűen azért hagyták ott a szemetüket, mert átverve érezték magukat, hogy idáig elhozták, aztán nincs ott a megszokott kuka. Innentől meg nekik mindegy, oldja meg más, ők amúgy sem ott laknak, így nézniük sem kell.Az önkormányzat azóta egyszer megint elvitette a szemetet, de két nappal később megint elkezdett nőni a kupac:Fotó: Előd Fruzsina / TelexÚjbóli érdeklődésünkre, hogy tényleg nem lehetne-e ezzel a helyzettel valamit kezdeni, azt írták: „Mérlegeljük a lehetőségeket és ezek között a teljes megszüntetést is. Amennyiben ez a szakmai javaslat, akkor is ki fogjuk kérni a helyben élők véleményét és utána fogunk végső döntést hozni.”A mérlegelés közben a kupac közben rendületlenül nő, cikkünk leadása napján, nagyjából egy héttel az előző takarítás után már nem is kupac, inkább hegy:Fotó: Előd Fruzsina / TelexA kerületben amúgy nemrég hasonló okokból megszűnt két másik gyűjtősziget (a Thomán István utca–Tamási Áron utca sarkon és a Győri úton), és a Mohu Budapest tájékoztatása szerint ez csak a felszámolt pontok hatoda: a cég 2026-ban 12 szelektív hulladékgyűjtő szigetet szüntetett meg, mindet önkormányzati kérésre. A maradék, valamivel kétszáz alatti helyszínből pedig 106-on már csak üveget lehet leadni, de a cég szerint ahogy a Diós árokon, úgy máshol is „csak részben akadályozta meg az illegális hulladéklerakók kialakulását” ez az intézkedés.A II. kerületi Marczibányi tér gyűjtőszigetén is ez lehetett a helyzet: a kint hagyott üvegkukák mellett az aszfalton látható, hogy egy környékbeli megpróbálta gerilla üzemmódban megoldani a problémát, ha már az állami szervek egyikének sem sikerül:Fotó: Bánáti Anna / Telex