Furcsa üresség van a műsorújságban: nincs élő vb-közvetítés, nem is lesz négy évig, s amikor a labdarúgás legnagyobb válogatott rendezvénye visszatér, hogy egy monstre tornán három földrészt (Európa, Afrika, Dél-Amerika) és hat országot (Spanyolország, Portugália, Marokkó, Uruguay, Argentína, Paraguay) érintsen.
De 2030 a jövő, mi vonjunk mérleget inkább a 2026-os, amerikai-kanadai-mexikói társrendezésű vébé fölött. Donald Trump amerikai elnök szerint (természetesen) „ez volt a sporttörténelem egyik legnagyobb eseménye.”
A leggrandiózusabb, rekordok tömkelegét hozó tornát aligha nevezhetjük minden idők legjobbjának – de közel sem volt olyan rossz, mint amitől sokan tartottak. A labdarúgás szakmai csúcsa már rég nem a világbajnokság, ám érzelmi szempontból semmi sem fontosabb nála.
Erre a spanyol válogatottra nem volt ellenszer
Világbajnoki csúcsot jelentő védekezés (609 perc kapott gól nélkül), 1 kapott gól, 0 hátrányban töltött perc – egész elképesztőek a spanyol válogatott statisztikái. Luis de la Fuente együttese az első világbajnok csapat, mely csak egyetlen gólt kapott a tornán (0,13-as átlag), az ellenfeleknek engedélyezett helyzetminőség (0,3-as xGA) azt mutatja, hogy még csak ziccerig sem nagyon jutottak a spanyolok kapuja előtt a riválisok.
