Erősen indult a leköszönő köztársasági elnök Mandinernek adott interjúja, amiben az első kérdésre, hogy hogyan tovább, Sulyok Tamás a következőt válaszolta:
„Számomra a jövő mindig egy titkokkal teli totalitás volt, most is így tekintek rá, bizalommal és várakozással. Legalább akkora várakozással, mint amikor megválasztottak államfőnek. Ettől a tiszteletre méltó tisztségtől alkotmányellenesen fosztottak meg, ugyanakkor most úgy tekintek az egész helyzetre, mint a Jóisten akaratára, a jövőt pedig a változásban keresem.”
Lemondásáról azt mondta, „súlyos dilemma” volt számára „a helyes magatartás”, amire „nemzeti sorskérdésként” tekintett. „...végül az egyetlen lehetséges reakcióként, a tiltakozásomat határozottan kifejező elnöki határozattal kénytelen voltam aláírni a parlamenti döntést. Ismétlem: jogász vagyok. Szándékosan törvényt sosem sértettem, ehhez életem végéig ragaszkodom.”
Ezen a ponton azért odaszúrtak neki azzal a kérdéssel, hogy ha ennyire egyértelmű volt, mi az egyetlen lehetséges döntés, miért várt vele öt napot, mire Sulyok azt mondta, „egy döntést meghozni mindig időbe telik”.
Sulyok Tamás vasal
