Ha hinni lehet Aleksandar Vučić június 27-i bejelentésének, a szerb elnök hamarosan lemond elnöki tisztségéről. Az államfő „előre bejelentett” és önkéntes lemondásával akár balkáni bálvánnyá is válhatna, ha nem Szerbiában lennénk, és ha nem Vučićról lenne szó. A balkáni erősember a társadalmi elégedetlenség és az alkotmányos korlátok miatt próbál elébe menni a fejleményeknek és átörökíteni hatalmát a köztársasági elnöki székből a kormányfőibe. Valóban ennyire könnyű lenne székfoglalósdit játszania Vučićnak, és ki lehet e tekintetben a példaképe?
Fotó:
MARTIN BERTRAND/Hans Lucas via AFP
Vučić egyszeregy
Az államfő öreg motorosa a szerb belpolitikának, sokan Slobodan Milošević legjobb tanítványának tartják. A hasonlat korántsem véletlen: a fiatal Aleksandar az 1990-es évek végén, a koszovói háború időszakában tájékoztatási – vagy ha úgy szeretnénk, propagandáért felelős – miniszter volt, aki Milošević, majd később Vojislav Šešelj mellett tanulhatta ki a politikacsinálás- és manipulálás csínját-bínját. Ezek a mai napig használt eszközök: a politikai hangulat különféle álválságokkal való befolyásolása, a közvélemény tematizálása a személye ellen tervezett merényletkísérletekkel, vagy az Arany Málna-díjas és könnyektől sem mentes interjúk a Szerbiára nehezedő nemzetközi nyomásról.
