Július van, páros heteken olvad a beton, páratlan heteken eltűnik Magyarországról egy Velencei-tó méretű kultúrtó. Keresve sem lehetne jobb alkalmat találni arra, hogy 49 ponton meglékeljük az Alaptörvényt, ha lehet, mindezt szombaton délután négykor beterjesztve. (Még mindig jobb, mint a hétköznap hajnali kettő: rohamléptékben polgárosodunk.)
2022 egyszerre hitehagyott és mindenáron eltökélt delíriumában több folyóméter hosszúságú szöveg született arról, hogy feles többséggel hogyan lehetne alkotmányozni, és mi legyen eközben azzal az emberrel, akinek aktuálisan névjegykártyája van arról, hogy ő a köztársasági elnök. Jó ideje nem a magyar alkotmányos berendezkedés legerősebb bástyájáról van szó – Sólyom László, remélem, évtizedekre elfoglalta magát odafent egy érdekes joghézag tanulmányozásával, és nem nézi, kik követték.
A Tisza jogászai kevesebbet töprengtek, a 17. alaptörvény-módosítás annyit mond, hogy
csá, eddigi elnök,
épp csak az átsatírozott Hókuszpók-rajz hiányzik a beterjesztésből. Ennyi erővel persze az is belekerülhetne a középtávon beszántani szánt, de addig is tovább tákolt Alaptörvénybe, hogy Orbán Viktor hülye – bár ha figyelmesen olvassuk, benne van.
