Pingpongon nyert interjúlehetőséget Fidel Castróval, de beszélt a Guantanamera szerzőjével és azzal az emberrel is, aki azt hazudta, hogy Hemingway róla mintázta az öreg halászt. Tudja, mi az igazán rossz cenzúra, és elárulja, mi bosszantotta fel annyira, hogy pókerversenyek kommentátora lett Korda Györggyel. HVG-portré.
Színésznek is készülhetett volna, hogyan lett végül riporter?1962–1963-ban megszervezték az első Ki mit tud? vetélkedőt. A másodikra jelentkeztem, az első kategóriám a versmondás volt, de meg kellett jelölni egy tartalékot is, amire én a riporterkedést írtam be. A versmondás nem igazán sikerült, és amikor a zsűrielnök Pálfy József meglátta, hogy a második helyen szerepel a riporterkedés, megszólalt: az újságírás szent dolog, nem vetélkedőre való, ezzel nem szórakozunk. Ki is rúgtak. Viszont a következő márciusban megjelent egy hirdetés Pálfy lapjában, a Magyarországban, amely szerint a magyar televízió Riporter kerestetik versenyt szervez. Bekerültem a legjobb tíz közé, a döntő főműsoridőben ment szombat esténként, s ez azonnal totális ismertséget adott, és végül megnyertem. Amikor már elkezdődött az italozás, odajött hozzám a szerkesztő meg a rendező, és közölték, hogy tőlem vették az ötletet. A Ki mit tud?-ról kirúgtak, de úgy döntöttek, csinálnak saját vetélkedőt újságíróknak.Horvát JánosHVG / Reviczky ZsoltMilyen volt minden tapasztalat nélkül kezelni a hirtelen támadt népszerűséget?Ha bementem a fodrászhoz, vagy a húsboltba, kitörő lelkesedéssel fogadtak. Persze senki sem készített fel, hogy milyen az, hogy híres vagyok. Ez akkor még nem járt együtt pénzzel, azaz nem tudtam rögtön palotát venni. A „celebségnek” fázisai vannak.
