Nagyon úgy néz ki, hogy a múlt kísértete újra megmérgezte a lengyel–ukrán viszonyt. A lengyelek felháborodtak, az ukránok megsértődtek, miközben újult erővel kérik számon egymáson a másik bűneit, ám a saját felelősségével egyik fél sem foglalkozik szívesen. A jelenlegi konfliktusból Moszkva profitálhat a legtöbbet, de ennek belátása Kijeven múlik, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy az ukránok képesek lennének az önkorrekcióra.

Diplomáciai válságot eredményezett, hogy Volodimir Zelenszkij elnök a második világháború idején aktív Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) nevét adta egy most az oroszok ellen küzdő katonai alakulatnak. A lépésen felháborodott lengyel köztársasági elnök, Karol Nawrocki bejelentette, hogy megfosztja Zelenszkijt a korábban neki adományozott legmagasabb lengyel kitüntetéstől, a Fehér Sas-rendtől.Az ennek nyomán kialakult, diplomáciai vonalon és a közösségi médiában is zajló adok-kapokban elhangzott vádként, hogy Nawrocki a saját belpolitikai céljaihoz használja ürügynek az ukrán elnök döntését, ami egyébként is csak a begyöpösödött lengyel jobboldalt frusztrálja, ők meg csak hadd mérgelődjenek. Ahogy az is előjött, hogy Zelenszkij gátlástalanul visszaél Varsó jóindulatával, és az ukránok az őket önzetlenül etető kezet harapdálják. Mindkét felvetésben vannak jogos elemek, de mint ahogy az lenni szokott, a politikai szlogenekké olcsósított „igazságok” most is többet fednek el a valóságból, mint amennyit megmutatnak.Tökéletes történelmi analógiák nem léteznek, de talán mégis közelebb vihet minket a lengyel–ukrán viszony megértéséhez, ha azt írjuk, hogy a lengyelek nagyjából úgy vannak az ukránokkal, mint mi a románokkal, cserébe viszont az ukránok úgy látják a lengyeleket, mint ahogyan a Habsburgokat ábrázolja a magyar függetlenségi, kurucos történeti narratíva.És ahogyan a káeurópaiak közötti konfliktusok esetében gyakori, most is több száz évet kell végigpörgetni annak érdekében, hogy megértsük, miért kényelmesebb mindenkinek belehelyezkedni az „én csak visszaütöttem” álláspontjába.Minden a kora újkorban kezdődöttA mai Ukrajna nagy részét a XVI. század közepétől egy különös államalakulat, hivatalos nevén Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség, de informálisan csak Rzeczpospolitának nevezett nemesi köztársaság birtokolta. Keletről az abban a korszakban Moszkóviának nevezett, de jó ideig a saját belső problémáival küszködő Oroszország határolta, délről pedig az Oszmán Birodalom vazallusaként működő Krími Kánság. https://hvg.hu/vilag/2022020_Honnan_jon_az_oroszukran_ellentet