„Ha az emberiség történetét a Homo habilis 2,4 millió évvel ezelőtti megjelenésétől számítjuk, és egy 1 kilométeres szakasszal szemléltetjük, akkor ennek a távnak a 99,5 százalékán vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk. Csupán az utolsó öt méteren, mintegy 12 ezer évvel ezelőtt vált az ember letelepedett földművessé, és a legutolsó 10 centiméteren tűnt fel az iparosodott, modern társadalom”– írja Mihaletzky Luca a Zöld lélekkel – Kapcsolódj újra az ökopszichológia segítségével című könyvében, ami idén áprilisban jelent meg a Ginkgo Kiadó gondozásában.Ahogy a szerző írja, a kutatások szerint az ember a szavannaszerű, tágas, füves, ligetes, fás részekkel borított, kisebb tavakkal tarkított tájakhoz vonzódik a leginkább. Őseink számára ugyanis ezek a helyek voltak azok, ahol biztonságban érezték magukat, mert szemmel tudták tartani a vadállatokat, ráadásul könnyen találtak élelmet, vizet, és eközben fedezékre is lelhettek.Ehhez képest 2016-ra oda jutott az emberiség, hogy a világ népességének 54 százaléka városokban élt, és ez az arány az ENSZ 2014-es Population Division jelentése szerint 2050-re elérheti a 66 százalékot is. Hogy miért nő világszerte évről évre a mentális betegségekben szenvedők száma, azt magyarázhatja többek között az is, hogy az ember DNS-ében kódolt tulajdonságainak teljesen ellentmond az az életforma, amit a városi környezetben folytatunk, az évszakokat és a napszakokat teljesen figyelmen kívül hagyva, hűtött-fűtött házakban és autókban, mesterséges világítás mellett.Nem véletlen, hogy egyre növekszik azon emberek száma, akik szorongást vagy egyenesen félelmet éreznek, ha nem épített környezetbe kerülnek. Az élő környezettől való félelem – az Amerikai Pszichológiai Szövetség kifejezésével a biofóbia – már olyan, egyébként teljesen hétköznapi jelenségektől is kialakulhat, mint a madárdal vagy a szél hangja, de a városi gyerekeknél megfigyeltek már szorongást az eső után előbújó ártalmatlan csigák miatt is.Könnyen beláthatjuk, hogy ez a jelenség egyáltalán nem hasznos most, amikor nyakunkon van a klímaváltozás, és soha nem látott ütemben és mennyiségben zajlik a hatodik kihalási hullám. De hogyan tudnánk változtatni a természethez való viszonyunkon, hogyan kerülhetnénk közelebb hozzá, és főként miként tudnánk csökkenteni az ökoszorongást, az ökogyászt és az ökobűntudatot, amiket a klímaválsággal járó, sokszor nagyon ijesztő folyamatok váltanak ki belőlünk?Mihaletzky Luca ökopszichológiai szemlélettel dolgozó pszichológus ezekre a kérdésekre ajánl ötleteket kötetében az ökopszichológia és az ökoterápia eszközeivel, amik bár néha nagyon egyszerűnek tűnnek, a nyugati emberek számára lehet, hogy mégis kihívást jelentenek.Mi az az ökopszichológia?Mihaletzky Luca megfogalmazása szerint az ökopszichológia a klasszikus pszichológiai irányzatok antropocentrikus, azaz emberközpontú szemléletével szemben ökocentrikus: a természeti világgal és benne az emberrel foglalkozik ahelyett, hogy elsősorban az ember lenne a fókuszában, vagy a természeti világ fölé emelne minket. Alkalmazott változata, az ökoterápia ezt a gyakorlatban is megmutatja: feltárja és megerősíti azokat a szálakat, amik befonnak minket az élet szövedékébe. Magyarországon az Ökopszichológiai Intézet szervez ilyen foglalkozásokat, többek között a természetkapcsolat újrafelfedezését célzó részvételi sétákat.Olyan szinten elidegenedtünk a természettől, hogy a szerző tanácsai közé olyan triviális példáknak is be kellett kerülniük, mint hogy figyeld meg az időjárást és azt, hogy hogyan hat rád – és itt nem a frontérzékenységre gondolt. Sokkal inkább az évszakok változására, a nap melegére, az ég színére, a szél járására, a különböző típusú felhőkre, a páratartalomra, az eső illatára, a napkeltére és a Hold fázisaira.A természetkapcsolat újraépítéséhez nem elég tengerparti idillt bámulni a telefonunkon, ki kell menni a zöldbe. A könyv ajánlása szerint már heti háromszor 20 perc sokat segít, ha munka után sétálsz egy parkban, ha havonta legalább 5 órát kirándulsz a természetben, vagy részt veszel egy erdőfürdőzésen, évente pedig legalább 3 napra magad mögött hagyod a civilizációt.A 20-5-3 szabály betartása már rövid távon nagyon jó hatással van a mentális egészségre, és sokkal intenzívebb kapcsolódást tesz lehetővé a természettel.De csak egy esetben, márpedig akkor, ha nem a múlt történésein és a jövő lehetséges kifutásán töprengünk, hanem a figyelmünket az itt és mosthoz láncoljuk. Mindennek az alapja ugyanis a tudatos jelenlét, ami elsőre könnyűnek tűnhet, de ha kipróbáljuk a gyakorlatban, folyton azon fogjuk kapni magunkat, hogy már megint elkalandoztunk.Mihaletzky szerint sokat segíthet a figyelmünk visszaterelésében, ha megfigyeljük a légzésünket, a testérzeteinket, és ha valahol feszültséget érzünk, akkor tudatosan lélegezzünk oda, és képzeljük el, ahogy a kifújt levegővel a feszültség is távozik. Ha sikerült fejben is megérkeznünk, akkor a sétáink során figyeljük meg a körülöttünk lévő életet, ha valamin megakad a szemünk, akkor lépjünk közelebb és vizsgáljuk meg, érintsük meg, ismerjük meg minél több érzékszervünkkel, koncentráljuk egyre kisebb és kisebb részletekre, majd térjünk vissza a nagy egészre. Ha pedig sétáink során sok ismeretlen növénnyel vagy állattal találkoznánk, akkor számtalan applikáció segíthet azonosítani őket – ha tudjuk a nevüket, jobban kötődünk hozzájuk.Az ökopszichológus arra is ad tippeket a könyvében, hogyan lehet legyőzni az ökológiai válsággal kapcsolatos szorongásunkat. Az én személyes kedvencem a tavaly elhunyt Joanna Macy ökofilozófustól a cselekvő remény nevet kapta, és egy átfogó ökoterápiás tréninget takar, ami során újrakapcsolódhatunk önmagunkkal, egymással és minden élettel a Földön. Ezután megbarátkozunk és szembenézünk a klímaválsággal járó nehézségekkel, majd elhatározzuk, hogy képességeinkhez mérten változtatunk is rajta. Vagyis Mihaletzky megfogalmazásában „aktívan részt veszünk annak a világnak a megalkotásában, amit remélünk, amire vágyunk ahelyett, hogy egy külső megmentőre várnánk, akinek majd elég ereje lesz (helyettünk is) cselekedni”.Soha nem volt még nagyobb szükségünk a természettel való újrakapcsolódásra és a cselekvő remény elterjesztésére, mint most.Mihaletzky Luca: Zöld lélekkel – Kapcsolódj újra az ökopszichológia segítségévelGinkgo Kiadó, 2026.278 oldal, 5990 forint