Bartók Béla 1907-ben írt, eddig ismeretlen kompozíciójára bukkant a Bősze Ádám Zenei Antikvárium. A dokumentum egy spanyolországi árverésen került elő, de hibás megjelöléssel, egyszerű zenei albumlapként, amit a magyarországi antikvárius 2024-ben vásárolt meg.
Amikor Magyarországra érkezett a kézirat, a zenei antikvárium elküldte azt a Bartók Archívum igazgatójának is, aki elindította a védési eljárást. Akkor döbbentek rá ugyanis, hogy ez nem zenei albumlap, hanem egy, a Bartók Béla és Geyer Stefi levelezésből hiányzó láncszem, egy kompozíció a Geyer Stefi által föladott dallamra – mondta el Bősze Ádám, a zenei antikvárium alapítója, tulajdonosa.
A kompozíciót az antikvárium azóta nem tárta a szélesebb nyilvánosság elé, de Vikárius László, a budapesti Bartók Archívum vezetője szerint nem fér kétség az aláírás nélküli kézirat hitelességéhez, ami szerinte a magyar kultúrörökség pótolhatatlan része.
Az alkalmi darabot Bartók Béla 1907. október 1-jén írta szerelme, Geyer Stefi hegedűművész egy levélben küldött kérdésére. Geyer szeptember 29-én egy dallamot küldött a zeneszerzőnek azzal a kérdéssel, hogy: „Ezt hogyan harmonizálná meg?”, ami tulajdonképpen annyit tesz, hogyan öltöztetné fel további hangokkal az önmagában álló melódiát. Bartók röviden annyit írt a kézirat elejére, hogy „Így ni!”, majd következett a mű, aminek a tempómegjelölése Adagio molto, azaz nagyon lassan.
