A minap lapunk is beszámolt arról, hogy a bíróság egy év, két évre felfüggesztett börtönre ítélte a fiát megütő Molnár Gusztávot. A színész nemrég a közösségi oldalán is megszólalt a döntéssel kapcsolatban, hosszú posztban megfogalmazva a témával kapcsolatos gondolatait.
Kapcsolódó
A múlt lezárult, a valóság megmaradt… Tegnap a bíróság pontot tett egy olyan történet végére, amely valójában nem ma, hanem közel hat évvel ezelőtt, az életem legsötétebb krízisidőszakában íródott. Az ítélet megszületett: egy év szabadságvesztés, két évre felfüggesztve. Én most szeretnék megállni egy pillanatra. Nem magyarázkodni akarok és nem is vádolni senkit. Elég volt a vádakból az elmúlt fél évtizedben. Inkább szeretnék felülről, a ma élő felnőtt ember felelősségével ránézni arra, ami történt, ami történik és ami ezután következik vagy következhet.
Mint írja, 2020 és 2021 között, az aktív alkoholizmusa csúcsán elbukott mint ember és mint apa.
Az a bizonyos 2021. augusztusi este, a kocsiban elcsattant pofon egy olyan kontrollvesztett állapot végterméke volt, amire nincs és nem is keresek kifogást. A viselkedésemmel, a szétesettségemmel, a felnőttek mérgező háborújának parttalan káoszával fizikailag és érzelmileg is veszélyeztettem a kisfiam fejlődését. Ezért a pofonért, a fiamtól és a nyilvánosság előtt is, már évekkel ezelőtt bocsánatot kértem. Nem azért, mert a törvény kötelezett rá, hanem azért, mert a lelkiismeretem diktálta. Ezt a felelősséget ma is egyenes háttal hordozom, és viselem a következményeit, mert sosem múlik el nyomtalanul.
