Balog József – Fotó: Felvégi AndreaÁprilis 23-án különleges koncertre készült a Danubia zenekar. Két zongoraverseny a legnehezebbek közül, két szólistával. Brahms d-moll koncertjét Demény Balázs, míg Rahmanyinov szintén d-moll kompozícióját Balog József vállalta. Mindkét mű közel áthidalhatatlan technikai problémákat halmoz fel. Fejben tényleg ketté kell szakadni, annyira mást kell a jobb és bal kéznek játszania, ha egyszer az anatómiai lehetetlenséget már legyőztük. És mindez mit sem ér, ha csak a hangok születnek meg, a zene nem. Sőt, ha nincs a zene mögött a művész, akivel és aki miatt ez az egész a színpadon megtörténik.A koncert főpróbája lement, de az esti koncerten Balog József már nem játszott, a hangverseny második félidejében megváltozott műsort játszott a Danubia, Hámori Máté vezényletével. Az ügy részleteiről kérdeztem az érintetteket.Balog József: Nem éreztem jól magam. Szorított a mellkasom, fájt a bal kezem. Eléggé megijedtünk, nehogy valami komolyabb probléma legyen. Végül nem találtak semmit, valószínű, hogy a kimerültség okozta. Ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt húsz évet nem lehet nyomtalanul kitörölni, valószínűleg ez csúcsosodott ki. Következményeként annak, hogy ez a Rahmanyinov tényleg az egyik legnehezebb versenymű a repertoárban. Amúgy is nagyon nehéz időszakom volt, bár mondjuk nekem sosincs könnyű időszakom, ez sem volt nehezebb, mint egyébként, csak kimerültebb voltam a szokásosnál. Nagyon jól felkészültem, aztán… Aztán elvittek. Megvizsgáltak, hála Istennek nem találtak semmilyen szervi bajt, azt mondták lehetett egy kis szív-érgörcs, vagy hasonló és azt, hogy este ne játsszak. Mert ha ez a fajta stressz most ilyen dolgot okoz, akkor inkább ne üljek ki este. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem játszom. De nem vagyok az a típus, aki megfutamodik, úgyhogy úgy döntöttem, hogy minél hamarabb ki kell javítanom és akkor már nem csak ezzel, hanem két versenyművel.Balog József: Nézd, ez nem egy olyan szakma, amit… hogy mondjam, napi 6-8 órát gyakorolsz, több, mint negyven éve, én negyvenhárom éve zongorázom, most vagyok negyvenhét éves, ezt nem lehet felületesen csinálni. Abban tudsz talán okos lenni, hogy miket vállalsz el, de ezt nem lehet sokkal könnyedebbre venni. Tehát ebbe, idézőjelben, vagy belehalsz, vagy nincs értelme. Nyilván nem kell szó szerint belehalni, de nagyon nem értékeltem át az életem, mert nincs mit. Vigyázni kell magamra, de hiába mondom magamnak, hogy kevesebbet kell dolgozni, mert úgysem fogok. Talán azt a részét kell elengedni, hogy mindent ennyire lelkiismeretesen vegyek, de azt sem tudom, mert ha valamit elvállalok, akkor abba mindent beleteszek. Ez egy életforma, nehéz átértékelni. Ezt vagy csinálod, vagy nem.Fotó: Felvégi Andrea / Fesztivál Akadémia BudapestBalog József: Igen, abszolút. Nagyon-nagyon régi a kapcsolatom a Danubiával, Máté az egyik legjobb barátom. A zenekar tagjait gyerekkoruk óta ismerem, nagyon nem volt jó élményem, hogy pont ezzel a zenekarral történik meg, ami megtörtént. Máté egyébként példaértékűen kezelte a helyzetet, amit nagyon köszönök neki. De szerettem volna ezt a dolgot kijavítani. Nem tehetek róla, de mégiscsak én voltam ott, aki nehéz helyzetbe hozta őket. Felajánlottam, hogy adok egy koncertet, amin én játszok végig, tehát ne kelljen még külön műsorral készülni, hanem játszom két zongoraversenyt. Nagyon szeretem ezt a Beethoven zongoraversenyt, tulajdonképpen egy jutalomjáték lesz, nagyon szép lezárásaként az ő és az én évadomnak is. Nagyon várom a koncertet.Hámori Máté: Józsi nekem személyesen is a legjobb barátaim közé tartozik, ezért sokkal inkább az kapcsolt be, hogy mi történik vele, sokkal kevésbé az, hogy mi lesz az esti koncerttel. Már figyeltem egy ideje, a koncert előtt, hogy ez mekkora fizikai és lelki megterhelést jelent neki. Ugyan már játszotta a Rahmanyinov harmadikat és ő talán az ország legvirtuózabb zongoraművésze, de éreztem, hogy annyira túlvállalta magát, hogy kezd sok lenni. Magamon is megtapasztaltam már korábban, hogy milyen az, amikor a saját teljesítőképességemet nem veszem figyelembe és túltolom, éreztem rajta, hogy idegesebb a szokottnál. Hiába tudja makulátlanul a darabot, nyomja valami plusz. És amikor megláttam a főpróbán, éreztem, hogy itt valami nagy gáz lesz, mert nem úgy nézett ki, ahogy ki kellett volna néznie. Közben is jelezte nekem, hogy lehet, hogy nem oké. Ráadásul felvétel is készült, majd a zongoraverseny végén láttam, hogy leállt. Éreztem, hogy baj van, mondta is, hogy baj van, hogy mennie kell. Akkor megkértem az asszisztensemet, hogy menjen el vele nagyon gyorsan orvoshoz. Izgultam a főpróbán végig, hogy jó kezekben legyen, nem tudhattam, hogy mi baja van. Később beszéltünk és mondta, hogy soha többé nem játssza a Rahmanyinovot, de aztán pár nap után ez megfordult, azt mondta, dehogynem. Ez olyan, hogy a baleset után is vissza kell ülni a biciklire. Az április koncert második félideje egy improvizált programmal ment le, feszült, de ugyanakkor emelkedett hangulattal. Mégis, szerintem ez a történet úgy kerek, hogy Józsi kitalálta, hogy meg akarja csinálni, sőt hozzátesz egy Beethovent is, egy ilyen újjászületés-koncerten.Hámori Máté: Bevallom, én az a típus vagyok, aki válsághelyzetben van az elemében. Amikor nehéz a sztori, akkor hirtelen muszáj nagyon kreatívnak lenni, és tudtam, hogy olyan sok lehetőségünk nincs. Próbálni már nem fogunk tudni, tehát egy olyan második félidőt kell kiállítanom, ami próba nélkül is menni fog. Szerencse, hogy a Danubia nagyon sokat koncertezik, tavaly körülbelül százhatvan koncertig jutottunk, tehát viszonylag edzésben van a csapat és a repertoárunk is elég széles most már. Tudtam találni olyan műsort, amit nem sokkal korábban, ugyan kicsit más felállásban, de játszott a zenekar koncerten. A Szerelem klasszikusai című koncertből válogattam ki három darabot, ami közt azért Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája is ott volt. Tehát nem volt sétagalopp, de azért én az Operában is azt tapasztaltam meg és itt is, hogy azok a legjobb előadások, amikre tulajdonképp nem nagyon lehet próbálni és ott kell figyelni. És lehet, hogy nem volt makulátlan minden, viszont olyan energiája volt, Józsi miatt is. Őt mindenki nagyon szereti a zenekarban, tényleg nem csak nekem, de sokak másoknak is személyes kötődése van hozzá. Picit neki is ajánlottuk a hangversenyt, ő is ott volt velünk a koncerten, hogy nem volt ott, és olyan lendülete lett ennek a második félidőnek, ami nagyon jól esett. Végülis egy nagyon emlékezetes koncert lett.A közönség a történtek ellenére sem marad Rahmanyinov nélkül, június 23-án csendül majd fel a Zeneakadémián. Ráadásul a koncert nem csak pótlás lesz, Balog egy Beethoven zongoraversenyt is játszik majd, így a zongorairodalom két legnehezebb versenyművével tér vissza a színpadra.