Az Orbán-rezsim megbukott. Április 12-én eufórikus hangulatba került emberek tízezreivel találkozhattunk a főváros utcáin, azonban a felszabadulás érzésén túl a morális cezúrának: az előző rendszer haszonélvezői és kiszolgálói elszámoltatásának az igényét is megfogalmazta a NER béklyóitól megszabadult magyar elit.
Stumpf András egészen odáig ment, hogy „nemcsak az állampárti vezetőknek kell viselniük a felelősséget, hanem kitartott propagandistáiknak” is, ha pedig „valami félreértelmezett nagyvonalúság oltárán feláldozzuk az igazságot, akkor a vasárnap estének semmi értelme nem volt”. Erre kontrázott rá Gábor György imperatívusza: a rendszer történetének nyilvános feltárásával akadályozzuk meg a Fidesz-kiszolgálók önfelmentő mítoszainak uralkodóvá válását! Az utólagos erkölcsi átpozicionálásnak mindenekelőtt az elmúlt évtizedek hazai közéletéből fájóan hiányzó elszámoltatás vethet gátat. Amennyiben ez nem történik meg, „akkor hiteltelenné válik az intézményes magyar demokrácia, mert az intézményeket megelőzi a morális alapokon nyugvó rend képzete” – lám, újfent aktuális a nómenklatúra burzsoázia hatalomátmentésén felháborodó Lánczi András kiáltványa.
Annak idején arra hivatkoztak az átmenet pártállami nyertesei, hogy a(z elviekben teljesen eltérő) szocialista és kapitalista rendszerben egyaránt szükség lesz az uralkodó elit tudására. Látva a NER-es cégek korrupt, versenyképtelen ténykedését, náluk aligha fog működni a szocialista elit által kijátszott szakértői retorika. Nem véletlen, hogy a Fidesz ellenében a Magyar-kormány élesztette fel, ezúttal nemzeti köntösében, a technokrata frazeológiát.
