Június 14-én két helikopter ütközött a levegőben Rio de Janeiro felett, a tragédiában hat ember meghalt. Az egyik gépen utazott Oliver Tree, a 32 éves amerikai énekes-rapper-producer is, akinek halálával a zeneipar az egyik legnehezebben beskatulyázható kívülállóját veszítette el.A zenész Oliver Tree Nickell néven született 1993. június 29-én a kaliforniai Santa Cruzban. Gyerekkorában óriási hatással volt rá a nyugati parti gördeszkás kultúra és az underground művészvilág, hamar zenélni kezdett, videókat gyártott, performanszokat talált ki. Mint korábban nyilatkozta, kívülállónak érezte magát, és végül ebből az outsider-mentalitásból csinált karriert, és egyedi, összetéveszthetetlen bilifrizurás személyiséget.Oliver Tree többször is beszélt arról, hogy gyerekkorának fontos része volt a cirkuszi élet. Egy interjúban konkrétan azt mondta, hogy az apja és anyja is cirkuszban dolgozott, így folyamatosan utaztak, egészen 12 éves koráig. Elmondása szerint egy lakóautóban éltek, ami tele volt pakolva hangszerekkel, így a zene gyakorlatilag egész gyerekkorát végigkísérte. Ez a háttér nagyon erősen visszaköszönt a művészetében is: a túlzó vizuális világ, a groteszk humor, a performanszszerű fellépések, az abszurd karakterek mind ebből a közegből táplálkoztak:Oliver Tree egy modern bohócfigurát kreált magából, csak piros orr és arcfesték nélkül.Hozzá kell tenni, hogy Tree híres volt arról is, hogy interjúkban rendszeresen trollkodott és kitalált történeteket adott elő. Emiatt a rajongók és újságírók egy része időnként kétkedve fogadta az önéletrajzi állításait, köztük a cirkuszi hátteret is. Erről azonban több különböző interjúban is következetesen beszélt, ezért ezt általában hiteles életrajzi elemnek tekintik.Oliver Tree felismerhetetlenségig elmaszkírozva egy 2022-es élő fellépésén – Fotó: Dave Kotinsky / Getty Images / AFPMielőtt Oliver Tree berobbant volna, éveken át kereste a hangját a műfajok között ugrálva. Már a 2010-es évek elején zenélni kezdett, akkor még csak Tree néven, ekkor olyan előadók előtt lépett fel, mint Skrillex vagy Zeds Dead, utóbbi két név jól jelzi, hogy Tree előbb az elektronikus zenében próbálta ki magát. Autodidakta módon dubstepet csinált, de gitározott és énekelt egy ska zenekarban is. Első lemeze 2013-ban jelent meg Splitting Branches néven, húszévesen pedig leszerződött a brit R&S Records kiadóval, náluk jelent meg Demons című EP-je, amin feldolgozta a Radiohead Karma Police című dalát, amire maga Thom Yorke, a zenekar énekese adta áldását.Ezután viszont az énekes behúzta a kéziféket, és tanulni kezdett, előbb két évig üzleti tanulmányokat folytatott San Franciscóban, később pedig zenei diplomát szerzett a California Institute of the Arts egyetemen. 2016-ban visszatért, egy ideig a Getter néven alkotó zenész mellett, majd leszerződött az Atlantic Records lemezkiadóhoz, és itt született meg az az alakváltó, virális karakter, akit a nagyközönség megismert. A nagy áttörést a Life Goes On, a Miss You, a Hurt és az Alien Boy című dalok hozták meg neki.Tree provokatív kaméleon volt, ez amellett, hogy filmesként és humoristaként is kísérletezett, főleg abban mutatkozott meg, hogy a zenéjében szabadon ötvözött műfajokat. Sokszínűségére jó példa a Cowboy Tears, ami egy country-paródiába hajló, emós popdal. Lemezein egyszerre nyúlt alternatív rockhoz, pophoz, elektronikus zenéhez, indie-hez, hiphophoz, punkzenéhez és countryhoz is, miközben a szövegeiben éles öniróniával írt magáról, identitásválságról, sebezhetőségről, kiégésről, önutálatról és az internetes hírnév abszurditásáról.Ez az önirónia nem puszta poénforrás, sokkal inkább védekezési mechanizmus és művészi eszköz volt nála. Sokoldalú és alakváltó mivoltát mutatja a Dr. Tree (vagy DJ Dr. Oliver Tree) nevű alteregója is, ez alatt a név alatt csinált magának egy másik karaktert, aki különféle hajstílusokat és sminket viselt. Ezzel a produkcióval általában fesztiválokon és elektronikus zenei eseményeken DJ-zett, többek közt az Antarktiszon is, ahol Diplo oldalán játszott dubstepet egy hajón. De feltűnt több tévés szerepben is James Corden, Jimmy Kimmel és Stephen Colbert esti műsoraiban, szinkronhang volt a Royal Crackers nevű felnőtteknek szóló rajzfilmsorozatban, és felbukkant Logan Paul realityjében is.Diplo a zenészre emlékező posztjában pár hajmeresztő történettel szemléltette, hogy Oliver Tree mekkora troll is volt valójában. A DJ-t meggyőzte többek közt arról, hogy bohócsuliban diplomázott, hastáncos volt, és folyékonyan beszélte az oroszt, amikor pedig Diplo felkérte, hogy mondjon beszédet a futóklubja tagjainak, Tree mindenkit megijesztett azzal, hogy vérszomjas medvék garázdálkodnak a parkban, akik megtámadhatják a futókat. „Egyszer kimentem a mosdóba, és otthagytam egy felvétel során arra kérve, hogy fejezze be a dalt, amit elkezdtünk összerakni Tygával. Amikor visszatértem, az fogadott, hogy az összes hangsávot kitörölte, és csinált egy nekem címzett beefdalt arról, hogy mekkora boomer vagyok, aki nem mellesleg producernek és apának is csapnivaló. Egy hétig ezen szakadtunk” – írta Instagramon Diplo.A zenész, akinek művészetében egyszerre egyesült Tommy Cash és Tyler, the Creator világa, egyszerre volt parodisztikus, karikatúraszerű, mégis őszintén érzékeny figura az álarc mögött. A netes mémkultúra egyik sikersztorija az övé, mertúgy tudott hírnevet csinálni a mémszerű működésből, hogy idővel lemosta magáról a vicczenész billogját, és képes volt komolyan vehető, mégis játékos és humoros művészi világot felépíteni.Végig játékot játszott, aminek része volt, hogy többször is bejelentette a visszavonulását, de ezek csak eszközök voltak ahhoz, hogy új korszakokat nyisson. Oliver Tree egy nagy volumenű, harsány, olykor kínos, de végletekig jámbor lélek volt, aki minden energiáját a művészetébe csatornázta. Önmaga főnöke maradt a saját játszóterén, ahol túlméretezett ruhákban, őrült hajkoronákkal, magát színesre festve, személyiségeket váltogatva kísérletezett lemezről lemezre.Jellemző volt rá a következetes univerzumépítés is, ami mostanra zeneipari sztenderd lett. Számos vizuális anyagáért maga felelt, a klipjeit is ő rendezte, hónapokon át gyakorolt monster truckos mutatványokat csak azért, hogy az All That x Alien Boy klipjében kaszkadőr nélkül vállalni tudja a veszélyes jeleneteket, és kibérelt egy tankot, amit egy Észtországban felvett klipjében vezetett. Amikor csak lehetett, elment a falig, extremitása olyan őrült kísérletekben is megmutatkozott, mint amikor Guinness-rekordot állított fel a világ legnagyobb rollerével.Az alkotói folyamatában is törekedett arra, hogy feszegesse a határokat, és magába szívjon élményeket. Egyik lemezét két éven át írta úgy, hogy 80 különböző országban vette fel a dalokat. „Ahelyett, hogy drága stúdiókra költeném a pénzt, inkább arra használom, hogy bejárjam a világot, élményeket gyűjtsek, és emlékeket teremtsek. Így a pénz nem egyszerűen kifolyik a kezemből, hanem lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot teremtsek emberekkel szerte a világon” – mesélte erről a Dose of Societynek.Komoly mérföldkő volt független alkotói útján, hogy 2026-ban otthagyta az Atlantic Recordsot, és már saját kiadója alatt jelentette meg Love You Madly Hate You Badly című nagylemezét. És ha már nagyság, monumentális törekvései közül talán a legmerészebb vállalás az volt, amikor idén májusban bejelentette „a világ első igazi világ körüli turnéját”, egy hét kontinensre kiterjedő koncertsorozatot több mint harminc országban.Csupán két hete ment a nagyszabású turné, amikor a végzetes helikopter-baleset bekövetkezett. Tree négy koncerten volt túl (Mexikóváros, Santiago, Buenos Aires, Rio de Janeiro), és július elsején kezdte volna meg a koncertsorozat európai szakaszát, melynek részeként július 12-én először látogatott volna Budapestre.Érdeklődtünk a Magneoton kiadónál, hogy mit lehet tudni most a turnéról, és mi lesz a megvásárolt jegyek sorsa. Közölték, hogy egyelőre a kiadóhoz sem jutott el információ erről, Oliver Tree menedzsmentje és jogutódjai pedig cikkünk megjelenéséig nem adtak ki közleményt.Várhatóan egyre több fesztivál ad majd ki megemlékező posztokat a zenészről, nemrég a szlovákiai Pohoda fesztivál publikált közleményt, melyben sajnálattal közölték, hogy Oliver Tree már nem tud koncertet adni náluk. „Oliver Tree nemcsak a Pohodáról fog hiányozni, hanem a zenei világból is, mint egy olyan előadó, aki humort, iróniát, sajátos látásmódot és örömöt vitt a zenébe” – írták a posztban.Tree karrierje során egy alapítványt is létrehozott Dr. Oliver Tree’s Art Grants for Baby Geniuses néven, melynek célja a fiatal művészek (avagy „bébigéniuszok”) és kreatív alkotók támogatása ösztöndíjakon keresztül. A zenész nem sokkal a halála előtt arról beszélt egy interjúban, hogy a vagyonát nem a családjának adná tovább, hanem teljes egészében a feltörekvőknek fogja adományozni.A zenészről megemlékezett többek közt Lil Yachty, Kid Cudi, Diplo, Bebe Rexha, T-Pain és Tree exbarátnője, Melanie Martinez énekesnő is. „Mindig mélyen csodáltam és tiszteltem, hogy milyen elkötelezett volt a művészete iránt. Szerintem mindenki, aki ismerte őt, azokra a pillanatokra, arra a sok nevetésre és örömre fog visszagondolni, amit [Oliver] olyan könnyedén sugárzott magából. A nevetése ragályos és melengető volt. Rendkívül inspirált a képessége, hogy miközben kreatív erővel, tettre készen mutatta az utat, megőrizte a gyermeki kíváncsiságát és képes volt rácsodálkozni a dolgokra” – írta Martinez.Tree bár humoros személyiség mögé bújt, maga is küzdött a démonaival és függőségekkel. Egy interjúban arról kérdezték, hogy mi volt az az élménye, ami megváltoztatta az életét, itt azt a tragédiát hozta fel, amikor az unokatestvére 13 éves korában meghalt gerincvelő-gyulladásban egy héttel a diagnózis után.„Attól a pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy bármelyik percben meghalhatok, ezért egyszerűen mindent ki akartam próbálni, minden pillanatot teljes intenzitással megélni – így végül drogfüggő lett belőlem. Elkezdtem drogokat árulni, kiraktak otthonról, és volt egy LSD-tripem, amelynek során szó szerint végignéztem a saját temetésemet. Átéltem azt, amit »újjászületésnek« hívnak: meghaltam, majd másnap felébredtem, és rájöttem, hogy még mindig életben vagyok” – mondta.Végül az alkotás húzta ki a gödörből, válaszából pedig kiolvasható az az előadói misszió, amit haláláig szem előtt tartott. „Később lehetőséget kaptam arra, hogy nagy koncerteken lépjek fel, és onnantól a zene lett a megmentőm, a gyógyulásom, a vallásom. Egy második esélyt adott arra, hogy a függőségemet valami olyasmire fordítsam át, ami valóban megmenthet engem, és közben másoknak is segíthet ezen az úton.”