Ernesto Guevara az iratai szerint 1928. június 14-én született Argentínában, Rosario városában előkelő, művelt és módos családban. Egy rokona később azt mondta, valójában pontosan egy hónappal korábban látta meg a napvilágot, de az édesanyja el akarta titkolni, hogy házassága idején már állapotos volt. Két éves korában asztmát állapítottak meg nála, amelytől egész életében szenvedett, a Rubicon.hu cikke szerint talán emiatt érezte úgy, hogy örökösen bizonyítania kell férfiasságát, elszántságát, erejét és kitartását. 1953-ban orvosi diplomát szerzett, közben motorral beutazta Dél-Amerikát, tapasztalatai elmélyítették benne a latin-amerikaiakra amúgy is jellemző gyűlöletet az Egyesült Államok irányába. A diplomaszezés után ismét útnak indult, ahol számtalan latin-amerikai forradalmárral találkozott, kubai emigránsokkal barátkozott össze a legjobban.
Ők „az argentin Che” néven emlegették őt, gyakran elhangzó, guarani nyelvű kiáltása („Che!” vagyis „Hé, te!”) alapján.
Alaposan tanulmányozta Marx, Engels, Lenin és Mao Ce-tung írásait, büszkén vállalta kommunista meggyőződését, és Fidel Castróban találta meg a vezetőjét. Részt vett a kubai harcokban, Castro a comandante (parancsnoki) ranggal jutalmazta, majd győzelmük után Guevara a La Cabaña nevű erőd parancsnoka lett. Vezető szerepet játszott abban a folyamatban, amely Kubát a szovjet blokkhoz közelítette, és véglegesen szembe fordította az Egyesült Államokkal. Az Agrárreform Nemzeti Intézete iparosítása osztályának igazgatója, a nemzeti bank elnöke lett (1959), majd igazgatói állását ipari miniszteri hivatallá minősítették át (1961). Diplomáciai útjai során bejárta a világot, 1960 őszén Magyarországra is ellátogatott.
