Hodász András: Az egyház és az előző kormány nagyon megtalálták egymást
Nem bírja az igazságtalanságot – úgy véli, ezt az '56-os hős nagyapjától örökölte –, ezért is döntött úgy, hogy felszólal az egyházon belül tapasztalt inkorrektségek miatt. Fellépése miatt kénytelen volt otthagyni azt a hivatást, amiért rajongott, ma coachként dolgozik, most Uram, te mindent tudsz címmel könyvet írt az életéről. Hodász Andrással arról beszélgettünk, hogyan változott meg a kapcsolata Istennel, miért látja úgy, hogy sem az egyház, sem a Fidesz nem képes a szembenézésre, és hogy visszamenne-e papnak.
A könyvedben többek közt arról is írsz, hogy papi jelmondatnak ezt választottad: szomjazom. Bár már nem vagy pap, mennyire maradt ez meg mottódnak? Mire szomjazol épp?
A kávéra mindig… Ez a mondat egyébként a kereszten hangzik el Jézus szájából, amikor haldoklik. Ennek nyilván van egy egyszerű emberi, fizikai kontextusa: haldoklik és szomjazik. De ezt az egyház is tágabban értelmezte: Jézus, aki a hitünk szerint az Isten fia, tulajdonképpen a világra, az emberekre szomjazik olyan értelemben, hogy vágyik a velünk való találkozásra. Amikor a jelmondatot választottam, ezt a vágyat, ezt a szomjúságot akartam megragadni, ami bennem is van Isten iránt, és ami állandó olyan értelemben, hogy most is megvan: nem veszítettem el a hitemet, sőt, ugyanúgy vágyom az Istennel való találkozásra. Járok szentmisére, imádkozom, vannak Isten-élményeim, tehát ez a fajta szomjúság Isten jelenléte iránt a mai napig megvan bennem.
