Máig nem tisztázott, mi vezetett 40 éve a magyar mikroelektronikai ipar reménységének tartott cég pusztulásához. Az újabb kutatások nemcsak azt leplezték le, hogy a magyar állam nyerészkedett a katasztrófán, hanem azt is, hogy a hazai félvezetőgyártás enélkül is befuccsolt volna.
Csak ne nagyon szellőztessük! – határozta meg az irányvonalat Kádár János, az MSZMP főtitkára a politikai bizottság (pb) 1986. december 2-ai ülésén, miután tájékoztatták a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) üzemének leégéséről folytatott vizsgálatról. De nem azért óvott Kádár a túlzott nyilvánosságtól, mert valamilyen titokzatos ok – például, amint azt eleinte ő maga is gyanította, külföldi titkosszolgálatok szabotázsakciója – állt volna a magyar chipgyártásról szőtt ambiciózus terveket egy csapásra romba döntő katasztrófa hátterében. A magyarázat sokkal prózaibb: a magyar állam vezetői épp gigantikus biztosítási csalásra készülődtek testületileg, és ehhez minél kevesebbet volt szabad beszélni a valódi ok(ok)ról és felelős(ök)ről.A kádári iránymutatás szellemében a közvéleményt sosem tájékoztatták megfelelően arról, hogy pontosan mi és miért, illetve kiknek a hibájából történt 1986. május 26-án a MEV IV. kerületi, Fóti úti telephelyén, ahol a hétfő reggeli műszakkezdéskor kigyulladt az üzemcsarnok.
