Az államtitkár szerint a vezetőt a bosszúvágy hajtja.
Élesen bírálta Vidnyánszky Attilát Nagy Ervin, aki a ZaccPerKávé című műsorban a Nemzeti Színház igazgatóját a magyar kulturális élet meghatározó, de negatív figurájaként írta le.
A kulturális élet fekete keze
A kulturális államtitkár szerint Vidnyánszky személyiségét a múlt sérelmei deformálták, a bosszúvágy vezette, és így lett a kulturális szektor „teljhatalmú és despota uralkodója.” Nagy olyan „fekete kéznek” nevezte a színházi vezetőt, amely mindenhová odaér, és aki gyűlöli a magyar színházi kultúrát.
Sértődötten a toronyszobában, beleőszülve, belemérgedve, belebetegedve eszi a fekete kenyeret, és mérgelődik magában. Olyan, mint egy rémálom, amiből ő nem jött ki. Jó, csak közben pusztított mérgében ezzel a fekete energiával, elküldött külföldre komplett generációkat, a függetleneket levadászta, az SZFE-t elfoglalta, ideológiai központtá próbálta átalakítani nulla sikerrel. És ezek szerintem elévülhetetlen dolgok, ha meg kell fogalmaznom, hogy miért, akkor számomra azért, mert az úszítás és a kettéosztás pápája lett ő a magyar színházi életben. Nem pedig az, ami a Nemzeti Színház alapértékeihez hozzá kell, hogy tartozzon: hogy összeforrassza és a teljes kulturális színházi vertikumot felmutatva egy állandó kortárs, modernül gondolkodó, tradíciókkal rendelkező és erre figyelő, de alapvetően egy békítő, egy integratív színházi hellyé tegye. Ő százszázalékig az ellenkezőjét csinálta
