Török Gábor sokszor hallja, hogy túl kell lépni az elmúlt 16 éven, „nem érdekes már, hogy milyen volt az a korszak, új időszámítás van, mindent másképp kell csinálni, mindenről másképp kell gondolkodni”, de a szomorú helyzet szerinte az, hogy „a politika biztos nem ilyen, itt bizony nincs, nem lehet tiszta lap, minden új rendszer a régire reflektál, akár akarja, akár tagadja.”
A politikai elemzés pedig még kevésbé engedheti el a múltat, hiszen annak mintái és példái sokat segítenek a jelen megértésében
– írta.
Török posztjában úgy fogalmaz, most most például azt látjuk, hogy bár az új hatalom egyre inkább belakja Orbán Viktor abszolút köztársaságát, a két működésmód, irányítás között egyre jobban kirajzolódik egy fontos különbség, amelynek egyik fontos oka a két vezető eltérő felfogásából, célrendszeréből, sikerkritériumából fakad.
Orbán Viktor hatalmat gyakorolt, Magyar Péter politikát művel. Orbán számára a politika arról szólt, hogy ki hozza meg a döntéseket. Ehhez eszközként szüksége volt a nyilvánosságra és a politika intézményeire, de csak azért, hogy a hatalmi pozíció szilárd maradhasson. Magyar ezzel szemben a nyilvánosságban és a politika tereiben (így a parlamentben is) éli meg a politikát, itt rendez és ad elő darabokat, miközben folyamatosan főszerepel
