Melléthei-Barna Márton (korábbi igazságügyi miniszterjelölt és Magyar Péter sógora) és Dr. Hantosi István országgyűlési képviselők május 20-án beadott javaslataikkal többféle területet is érintettek, melyek közül egy kérdés széleskörű vitát váltott ki.Erősebb vizsgálóbizottságok, felfüggesztett devizahiteles eljárások, a közvagyon visszavétele és a hatalomkorlátozásA parlamentarizmus tekintélyének helyreállítását célzó javaslatuk jelentősen megerősítené az országgyűlési vizsgálóbizottságok jogosítványait annak érdekében, hogy azok hatékonyabban tárhassák fel a közéleti visszaéléseket. A bizottságok elé idézett személyek megjelenése kikényszeríthetővé válna pénzbírsággal, sőt akár rendőri elővezetéssel is. És – a Büntetőtörvénykönyv szigorításának köszönhetően – az érintettek szabadságvesztés terhe mellett kötelesek lennének az igazmondásra is a hamis tanúzás tényállásához hasonlóan. A szabályozás ugyanakkor fenntartaná az önvád tilalmát, valamint bizonyos hivatásokhoz kapcsolódó titoktartási kötelezettségeket és az újságírói forrásvédelem garanciáit.Ezen kívül a devizahiteles pereket és végrehajtásokat felfüggesztő törvényjavaslatot is benyújtottak a képviselők. Az indokolás szerint az eljárásokat „a szükséges jogalkotási lépések elfogadásáig”, vagyis a devizahitelszerződések nyomán kialakult jogviták valamiféle jogszabályi rendezéséig függesztenék fel. Erről részletesebben csak azért nem lesz most szó, mert nem kifejezetten államszervezeti-alkotmányjogi kérdéseket érint. Az igazán érdekes jogalkotási fejlemény itt egyébként is az lehet, amire a javaslat indokolása még csak jövőidőben, konkrétumok nélkül utal, azaz, hogy milyen megoldással kívánna élni a jogalkotó a devizahitel-károsultak megsegítése érdekében.Az előbbiek sem elhanyagolható jelentőségűek, mellettük még Méllethei-Barna és Hantosi párosa egy a KEKVA-alapítványokat megtizedelő és a Szuverenitásvédelmi Hivatalt beszántó alkotmánymódosítással is előállt – kérdéseket viszont leginkább a miniszterelnöki hatalmat korlátozó javaslat vetett fel.Visszaható gyorskötözőAz alaptörvény miniszterelnöki ciklusokat korlátozó módosítása így szólna: „A miniszterelnököt az Országgyűlés a köztársasági elnök javaslatára választja meg. Nem választható meg miniszterelnöknek az, aki összesen – megszakításokkal együtt – már legalább nyolc évig miniszterelnöki megbízatást töltött be. E nyolcéves időtartam számításakor az 1990. május 2. vagy azután betöltött miniszterelnöki megbízatást kell figyelembe venni.” Illetve, „ha a miniszterelnöki megbízatást összesen legalább nyolc évig betöltötte” valaki, úgy a megbízatása is automatikusan megszűnne.Mind a Parlamentben, mind azon kívül a jogásztársadalom prominensei között heves vita alakult ki arról, hogy a fenti szöveg visszaható hatályú-e és kifejezetten Orbán Viktor személyére lett-e kialakítva.E körben – még akkor is, ha valakinek kevésbé szimpatikus – érdemes elolvasni Schiffer András részletes jogi elemzését, amelyben kifejti a visszaható hatályú jogalkotás mibenlétét, és érdemben reagál Melléthei-Barna Márton ellenérveire is. Hasonlóan negatív álláspontra helyezkedett Hack Péter, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa, aki az InfoRádiónak adott interjújában szintén amellett érvelt, hogy a javaslat visszaható hatályú szabályozást valósítana meg. Lattmann Tamás nemzetközi jogász pedig – sajátos stílusában – elsősorban a szövegezés hiányosságaira hívta fel a figyelmet, több tisztázatlan kérdést is felvetve.Anélkül, hogy megismételném az említett személyek részletes indoklásait, egyet kell értenem abban, hogy a javaslat legalábbis felveti a visszaható hatály tilalmába ütközést. A jogalkotásról szóló törvény rögzíti, hogy „jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” Bár az alaptörvény formálisan nem minősül jogszabálynak, de attól még a visszaható hatály fogalmának értelmezésében ez az etalonnak tekinthető forrás.Véleményem szerint az alaptörvényt módosító javaslat múltbeli magatartásokhoz (nevezetesen a miniszterelnöki tisztség betöltéséhez, illetve választójogi értelemben valakinek e tisztségre történő megválasztásához) kapcsol a hatálybalépéstől fogva olyan negatív jogkövetkezményt (a nyolcéves összidőtartam elérésére tekintettel fennálló eltiltást), amely korábban, a magatartások megvalósulásakor értelemszerűen nem létezett. Ennek megfelelően ez a következménysem a tisztséget betöltő személy, sem pedig az őt miniszterelnökként látni kívánó választópolgárok döntéseit nem befolyásolhatta akkor, amikor a korábbi ciklusok lezajlottak.Az érintettek magatartásukat sem alakíthatták e jogkövetkezmény figyelembevételével. Mindez egyrészt súlyosan sértheti a jogbiztonság követelményét, másrészt visszaható hatályú szabályozásnak minősülhet, mivel a jogalkotó korábbi magatartásokhoz utóbb állapít meg tilalmat.Erős ellenérv lehet ugyanakkor egy – Melléthei által is hivatkozott – 2017-es alkotmánybírósági határozat, amely szerint nincs akadálya annak, hogy a jogalkotó a múltban keletkezett jogviszonyokból származó jogokat és kötelezettségeket utóbb szabályozzon, feltéve, hogy ez az érintettek helyzetét hátrányosan csak a hatálybalépés időpontját követően érinti.