E példa nélküli pusztítás miatt vált a vandál név a kegyetlen és értelmetlen rombolás szinonimájává.
A keletről származó germán törzset, a vandálokat a népvándorlás viharai mondhatni végigűzték Európán a Kárpát-medencétől az Ibériai-félszigetig, majd tovább Afrikába. Leghíresebb uralkodójuk, Geiserich a 380-as évek végén született valahol a Balaton környékén, féltestvére halálával, 428-ban szerezte meg a hatalmat, de már Hispaniában, a következő évben pedig a mai Tunézia területén alapított királyságot. A következő évtizedben a vandálok sorra hajtották uralmuk alá a római Africa provincia gazdag városait, majd flottát építettek, meghódították a Földközi-tenger szigeteit, és rendszeresen sarcolták a Mediterráneum partvidékét. A kalóz módjára fosztogató Geiserich király hamarosan Rómára is szemet vetett – írja a Rubicon.hu.
Valentinianus császár házassággal igyekezett elhárítani a barbár veszélyt, Geiserich fiát, Hunerichet 443-ban eljegyezték Eudocia római hercegnővel. Csakhogy 455-ben Petronius Maximus meggyilkoltatta a császárt, és ő maga ült a birodalom trónjára – Geiserich értelmezésében ezzel a békeszerződés érvényét vesztette. Végül vélhetően Galla Placidia, az özvegy császárné kérésére kezdett Róma ostromába, a császár menekült volna, ám gyávaságán felháborodott alattvalói agyonverték. Így aztán I. Leó pápa tárgyalt a királlyal, és megegyeztek: megnyitják előtte a kapukat, cserébe irgalmas lesz a lakossággal. A barbárok 455. július 2-án özönlöttek be Rómába, Geiserich nem tartotta be ígéretét.
