Többen megkeresték lapunkat, hogy szerintük Kecskeméti Gábor, akit az MTA főtitkárának választottak, főnökként, oktatóként gyakran nem megengedhető stílusban nyilvánul meg. Az érintett szerint csak egyenesen fogalmaz és az alacsony színvonalat kéri számon. Megpróbáltuk körüljárni a kérdést, hiszen a megújuló tudományos élet egyik fontos posztját foglalta el az irodalomtörténész, de a végkövetkeztetést az olvasónak kell levonnia.
Miután Kecskeméti Gábor irodalomtörténészt, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Irodalomtudományi Kutatóintézetének igazgatóját, a régi magyar irodalom jeles kutatóját, egyetemi tanárt, akadémikust választották meg június elsejétől az MTA főtitkárának, szerkesztőségünket megkereste több kollégája, egykori hallgatója, azt állítva, hogy az intézetigazgató, a Miskolci Egyetem tanára nem méltó Arany János székére, mert abuzív, megalázó módon bánt velük.Elsőként Maróthy Szilvia szólalt meg nyilvánosan: a LinkedIn-en osztotta meg 2020-ban kelt panaszlevelét, amelyben „munkahelyi zaklatással, szabálytalan és etikátlan foglalkoztatással” vádolta Kecskemétit, aki az MTA Irodalomtudományi Intézetében volt a főnöke. Maróthy Szilvia 2018-tól dolgozott fiatal kutatói ösztöndíjjal az intézetben, és azt sérelmezte, hogy a felvételi ígéretekkel ellentétben először 50%-os munkaidőben, később még nagyobb arányban adatbázis-tartalom korrektúrázását kellett végeznie, amit többször szóvá tett, mondván, hogy ez nem kutatói feladat. Többszöri kérése ellenére sem született meg a munkaköri leírása, amikor szóvá tette, azt a választ kapta főnökétől, hogy még nem győződött meg szakmai teljesítményéről, ám konkrétumokat nem említett.„2019 folyamán doktori fokozatot is szereztem, a 2018-as és 2019-es években is teljesítettem publikációs és egyéb tudományos kötelességeimet, annak ellenére, hogy az erre szükséges időt nem minden esetben kaptam meg (…) A köztünk kialakult konfliktust sajnálatos módon egyre rosszabb hangvételű beszélgetések kísérték, beszélgetéseink során Igazgató úr egyre gyakrabban ütött meg cinikus, támadó és megalázó hangnemet, kérdéseimet, válaszaimat szándékosan félreértve. Némely esetben tetteivel, viselkedésével is megalázó helyzetbe hozott mások előtt és négyszemközt is.” Miután egyik beszélgetésük ordítozással végződött, úgy döntött Maróthy, hogy panaszt tesz. Levelében két konkrét esetet is megemlített: egyikben Kecskeméti több ember előtt hozta kellemetlen helyzetbe, miközben a gépére telepített egy alkalmazást, többször kioktatta, majd arra utasította, hogy rajta áthajolva ő csatlakoztassa a pendrive-ot, közben az igazgató szorosan a gép előtt ült.A panasznak lett foganatja, birtokunkban van Fodor Pálnak, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont akkori igazgatójának a levele, amelyben tájékoztatta a sértettet a vizsgálat eredményéről.
