A Global Climate and Health Alliance 2025-ös jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok szennyezése az emberi élet minden szakaszát károsítja: a kitermeléstől az elégetésig súlyos, tartós és rendszerszintű egészségügyi ártalmakat okoz, már a magzati fejlődéstől kezdve. Ezek a károk ráadásul mélységesen igazságtalanul oszlanak el – a szegényebb közösségeket és országokat aránytalanul sújtják, tovább mélyítve a meglévő társadalmi és egészségügyi egyenlőtlenségeket. Miközben a világ évente mintegy 7 milliárd dollárral támogatja közvetve vagy közvetlenül a fosszilis energiát, egy gyors és igazságos átállás a tiszta, megfizethető megújuló energiára már nemcsak klímavédelmi, hanem globális egészségügyi kényszer is. A belső égésű motoroktól és az autózástól való elszakadás tehát égetően sürgős, éppúgy klímavédelmi, mint egészségügyi szempontból.
Ez a gondolat a közlekedéspolitikáról szóló hazai vitákban is központi szerepet kap. Nemrég jelent meg például a G7-en Biczók Péter közlekedés- és várostervező cikke arról, hogy miért és hogyan szükséges a rendszerváltás a közlekedésben is. A Fővárosi Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság tagjának konklúziója szerint „a kormányzati politika – az infrastruktúra, a szabályozás, a finanszírozás – az autóval megtett utak csökkentése irányába kell, hogy motiváljon, mert a közösségnek így kifizetődőbb, egészségesebb és igazságosabb. (…) ha autópályát építünk, autófüggő várost kapunk; ha kerékpárutat és vasutat építünk, élhető, fenntartható várost kapunk – ahol a közlekedés nem kiváltság, hanem mindenki joga.”
