Zoltán Gábor: Minél jobban utálják Európa jelképeit a nacionalisták, számunkra annál fontosabbak
Gyilkolni, erőszakot tenni az emberi lény természetéhez tartozik – mondja interjúnkban Zoltán Gábor, aki a Színművészeti Főiskola elvégzése után színházi alkotóként kezdett, de dramaturgként és rendezőként hamar a Rádióhoz került, ahonnan aztán időnként kirúgták. Négy könyv után 2016-ban jelent meg a XII. kerületi nyilasok rémtetteivel foglalkozó Orgia, ami nagy siker lett. Azóta írt munkái, köztük a Kalligram Kiadónál most napvilágot látott Nyilaskeltető című tanulmánygyűjteménye is ehhez a témakörhöz kapcsolódnak. De vajon miért viszolyog Orbán és a hozzá hasonló nacionalisták a Parlamentben újra felcsendült Örömódától? Tényleg felfoghatatlanok a tömeggyilkosságok, vagy nagyon is érthető az emberi erőszak? És mi lesz szerinte a XII. kerületi turulszobor sorsa a Tisza-kormány alatt?
Szerinted hány mandolinosra van szükség egy zeneakadémiai hangversenyen az ideális hangzáshoz?
Most megfogtál, mert élőben soha nem hallottam mandolinzenekart, sőt a fogalommal is csak akkor találkoztam, amikor a kutatásaimba belebonyolódtam. Körülbelül tízre, gondolom. Tíz mandolin már jól szólhat, nem?
Mint annyi mást, ezt is csak remélni tudom. Viszont meglepett, hogy erre kitértél. A Nyilaskeltető című könyved Erre a háztömbre című írásában olvashatjuk – arról a háztömbről van szó, amelyikben a Maros utcai kórház működött –, hogy a nyilasok művészi tevékenység alapján is szerveződtek. Ekkoriban nyilasnak lenni jó, 1939 nyarán volt is háromszázezer tagja a pártnak.
