Az 1846. május 29-én született gróf Apponyi Albertnek úgy apai, mint anyai ágon felvidéki nemesi felmenői voltak. Apja, gróf Apponyi György Pozsonyban született, de a család hagyományos birtokközpontja Nyitra vármegye területén volt. Anyja, Sztáray Júlia egy ősi zempléni nemesi család sarja. Apponyi György pályafutása során több magas pozíciót is betöltött: volt főkancellár, országbíró, a Magyar Királyság Főrendiházának elnöke. Mivel az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc alatt is végig az uralkodóhoz maradt lojális, ez később kifejezetten segítette karrierjét. A Habsburg-házhoz való feltétlen hűség később Albert pályafutását is jellemezte: az első világháborút követően titokban szerepet játszott IV. Károly király – sikertelen – visszatérésének előkészítésében és a Habsburg-ház negyedik, egyben utolsó trónfosztását is vehemensen ellenezte.
Ferenc József is kikérte a véleményét
Tanulmányait a kalksburgi jezsuitáknál kezdte meg, Alsó-Ausztriában, majd Pesten és Bécsben jogot tanult. Bár tökéletesen beszélt németül, anyanyelve a magyar volt, és a magyar kultúrközösséghez tartozónak tekintette magát. 1868–1870 között hosszabb tanulmányutat tett Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban. A német mellett a francia, az angol és az olasz nyelvet is elsajátította, sőt önszorgalomból a klasszikus latin és görög nyelvet is sajátjává tette, az ókori szerzőket eredeti nyelven olvasta. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett több francia arisztokratával, akiknek hatására politikai világnézete a konzervatív társadalomfilozófia irányába mozdult el.
