A csernobili katasztrófa nyomán kitelepített több mint száz falu és a két város, Csernobil és Pripjaty lakosai Ukrajnában már jóval a 2014-ben kezdődő háború előtt tisztában voltak azzal, mit jelent belső menekültként élni, igaz, akkoriban az „ukrittja”, azaz óvóhely kifejezést még csak a sérült reaktort védő szarkofágra használták.
Az 1986-ban ideiglenesnek hazudott kitelepítés több mint százezer embert érintett. Megoldást viszonylag gyorsan találtak a hatóságok: az embereket – Kijev északi részén – egy lakásépítő szövetkezet által építtetett, majdnem kész társasházakban helyezték el. A lakásokat elvette az állam a tulajdonosoktól, és odaadta a menekülteknek, így vált a Balzac utca-Arhitekota Nikolajeva utca által körülölelt terület a csernobiliek Noé-bárkájává.
Ez az egész épület tele van pripjatyiakkal
– int a mögötte álló húszemeletesre Okszana a bejárat előtt álló lócán ülve harmadmagával, abbahagyva a barátnőivel zajló tereferét.
Csak az a baj, hogy sokan közülük már elmentek – mármint meghaltak. Leginkább rákban.
