Menj el két és fél órára Donald Trump Amerikájába, most még repülőjegy sem kell hozzá, és estére újra itthon vagy!Elég beülni a tatabányai Jászai Mari Színházba, és megnézni a többek között a Liza, a rókatündér rendezőjeként ismert Ujj Mészáros Károly rendezésében a Pillantás a hídról című Arthur Miller-klasszikust. Amely természetesen nem Trump Amerikájáról szól. Arról már sem Arthur Miller, sem Ujj Mészáros Károly nem tehet, hogy Trump Amerikája szól arról, amiről a Pillantás a hídról is. Vagy hogy Trump semmit nem tanult Arthur Millertől – ami nem csoda, mert jó esélyünk van feltételezni, hogy sem színházból, sem drámakötetből nem ismeri a művet, amelynek olyan jól lemásolta a tartalmát – csak annyit értett félre, hogy az ott vészjósló figyelmeztetés volt, nem pedig használati útmutató egy ország vezetéséhez.Egy országéhoz, amely azt hirdeti, mi mind egyenlőek vagyunk, és akárhonnan is jössz, mi tárt karokkal fogadunk – de valójában éjjel-nappali készültségben tartja az idegenrendészeti kommandóját (ezt Amerikában most éppen ICE-nak hívják), hogy lecsapjon, és ártatlan, semmit el nem követő embereket szakítson ki az otthonukból, utasítson ki az országból és tegye tönkre az életüket. Egy országéhoz, amelynek állampolgárai azt érzik: mindezzel ingyen és bérmentve kaptak lehetőséget arra, hogy keresztbe tegyenek az ellenfeleiknek, vagy ha nincsenek is ellenfeleik, akkor egyszerűen csak arra, hogy jobbnak, többnek érezhessék magukat a szomszédjuknál, hiszen nekik hatalmuk van felettük. Elég felvenni a telefont, és tenni egy névtelen bejelentést, és máris életekről dönthetek. Mint az istenek, vagy a magukat isteneknek képzelő politikusok.Adj a népednek gyűlöletet, és bárki istennek érezheti magát tizenöt percre!Az ötvenes évek Amerikájának olasz bevándorlóiról, köztük Eddie Carbone családjáról, meg a náluk ideiglenesen megszálló, még frissebb bevándorlókról szóló Pillantás a hídról persze sokkal univerzálisabb annál, hogy akár a legnagyobb kisisten, Trump kisajátíthassa magának, hiszen mindenhol és mindig aktuális, ahol és amikor két kisembert egymás ellen képes fordítani a hatalom, ahol és amikor egy ország vezetése nem a szolidaritást, hanem a szembenállást erősíti a polgáraiban. Ezért van helye Tatabányán is, ezért van helye lényegében mindig és mindenhol: kevés az olyan szerencsés ember, aki nem élt vagy él ilyen korban.Király Attila, Erdős Lili és Bakonyi Csilla a darabbanSipos ZoltánUjj Mészáros Károly semmivel nem is utal Trump ICE-háborújára, de teljesen felesleges is lenne: aki olvasott az elmúlt évben külpolitikai híreket, ha akarja, sem tud másra gondolni az előadást nézve. Sőt: inkább azt lehet mondani, nincs az az eszköz, amivel Ujj Mészáros, ha akarta volna, megpróbálhatta volna semlegesíteni az aktuális külpolitika beszüremlését az előadásba. Mert ő egyébként korhű vagy „korsemleges” előadást rendezett – az ötvenes évek szegényeinek és szegénynegyedeinek divatja nincs azért olyan messze a maiakétól, így Kárpáti Enikő jelmezei ha akarom, akkoriak, ha akarom, maiak.Holjencsik Anna Víta díszlete részben realista, részben metaforikus: a színpadkép bal oldala egy egyszerű lakásbelső, a jobb oldala, az utca viszont leginkább egy bokszringre emlékeztet kötélkerítéseivel. Jó ez a visszafogott, mégis lírai kép: a bokszmetaforát nem magyarázzák túl, sőt nem is magyarázzák sehogy, épp csak engedik, hogy megjelenjen a kisagyunkban az abszolút ideillő hangulat. A díszlet hátterében pedig egy megtépázott, kopott amerikai zászló – ha először nem is értjük, miért olyan szakadt az anyag, Arthur Miller elintézi, hogy a végére nyilvánvaló legyen. (Trump csak segít neki.)Ugyanez a szolid visszafogottság jellemzi Ujj Mészáros Károly rendezését: nincs valamiféle mindent felforgató ötlet, a hangsúly a dráma szövegének – amelyet a rendező fordított újra – gondos elemzésén és értelmezésén van. A bevándorló dokkmunkás Eddie Carbone, felesége, Beatrice és unokahúga, Catherine már egész jól eléldegélnek Brooklyn olasz bevándorlónegyedében, kialakítottak egy elfogadható életet, megvan a jól bevált napi rutinjuk. Amit persze felborít, hogy érkezik még két olasz bevándorló, akiknek ideiglenesen, amíg nincs jobb megoldás, ők adnak szállást: egy középkorú távoli rokon, és vele egy fiatal férfi, aki pont olyan idős, mint az épp nővé érett Catherine. Eddie pedig nagyon nehezen viseli, hogy nevelt lányának hirtelen fontosabb lesz egy másik férfi, mint ő – és képtelen szembenézni a saját érzéseivel, így pedig megérteni is képtelen azokat.Sipos ZoltánA kézzelfogható dolgok szintjén a hasonló sorsú emberek egymás ellen fordításáról szól a darab, amit a politika intézkedései csak felerősítenek. Lélektani szinten viszont épp erről a képtelenségről szól: a képtelenségről arra, hogy szembenézzünk az érzéseinkkel – legalábbis a tatabányai előadásban erős ezen a vonulaton a hangsúly. Hiszen amit nagyban a politika magyaráz, azt kicsiben épp ez:aki nem képes a saját portáján söprögetni, az meg fogja találni az alkalmat, hogy a más portáját mocskolja be.Az irodalom visszatérő témája – legutóbb épp Székely Csaba drámájában, Az igazság gyertyáiban láttuk a budaörsi színházban –, hogyan hajlamos az ember az egyéni sértettségét, a saját érdekeinek sérülését átfordítani valami általános rosszba, legyen az idegengyűlölet, antiszemitizmus vagy ami épp kapóra jön ahhoz, hogy a saját érzéseink gyógyítása céljából büntessünk meg másokat. Hiszen ez Eddie Carbone történelmi vétke: ha képes lenne szembenézni saját természetellenes, bűnös vonzalmával Catherine iránt, vagy ha képes lenne szembenézni azzal, ami Ujj Mészáros rendezésében mintha valamivel hangsúlyosabb lenne: hogy miért is dühíti annyira a fiatal fiú lágysága, „buzisnak” tartott jellemvonásai – akkor mindaz nem történne meg, amiről a dráma szól.Erdős Lili, Nyomárkay Zsigmond és Király Attila a darabbanSipos ZoltánAz Eddie-t játszó Király Attila olyan pontosan meg tudja mutatni mindezt, hogy már a járásából, sőt mozdulatlan üléséből is látszik, milyen a jelleme: olyan négyzetes az egész figura, mint egy millió szöggel lezárt fadoboz, amiből az istennek se kerülhet ki semmi. Hogy Király Attila saját csípőfájdalma miatt játszik-e enyhén bicegve (ami miatt mindössze egyetlen előadást kellett lemondani, Király utána maximális alázattal visszatért a színpadra), vagy rendezői koncepcióból, az a nézőtérről nem látszik, de az igen, hogy a mozdulat kiválóan illeszkedik ehhez a karakterhez, amely folyamatos korlátozásban él, és bár a korlátozás lelki, annyira erős, hogy a testére is kihat. Király remekül mutatja meg, hogyan ragaszkodik a gyenge ember saját erejének látszatához a hülyeségig, az önsorsrontásig, csak hogy egy pillanatig sem kelljen elismerni, van benne bármiféle gyengeség – hiába tudja rajta kívül mindenki, hogy van. Király Attila Eddie Carbonéje így megint csak behozza a kortárs politikát:ezt a hibát beismerni képtelen, autoriter családfőtípust, aki inkább csakazértis meghosszabbítja a vétkeit Bicskéig, mindenki ismeri.Kardos Róbert ugyanilyen pontosan mutatja meg Eddie Carbone ellentétét, ami – mondja Miller és Ujj Mészáros – ha erkölcsösebb is, végső soron ugyanolyan rossz: Kardos a vendégként megtűrt férfiként mindvégig már-már görcsösen egyenes gerinccel néz szembe a világgal, és ugyanilyen kérlelhetetlen akkor is, amikor az úgynevezett becsületét kell megvédenie. Ha igaza is van, a gyűlöletre a gyűlölet akkor is mindig rossz válasz, és hiába olyan kedves és emberarcú a válaszgyűlölet, amilyen Kardos Róberté, pusztítónak akkor is pusztító marad.És így, gyűlöletre jogos gyűlölettel, pusztításra válaszpusztítással tesszük tönkre az egész világunkat.Eddig felesége szerepében Bakonyi Csilla csaknem némán tud megmutatni egy egész sorstörténetet: egy-egy szavából, felcsattanásából kiderül, hogy pontosan, nagyon is pontosan tisztában van azzal, mi minden rossz a férjében – de azzal is, hogy ezzel, tízezer kilométerre a szülőföldjétől és kétszer vagy százszor ilyen messze a bármilyen más módon élhető élet reményétől, egyáltalán nem tud mit tenni azon túl, hogy amit lehet, lenyel. Erdős Lili Catherine-je pontosan érzékelteti azt a vékonyka mezsgyét, ahol a történet idejére rekedt: ami már éppen nem kamaszkor, de még nem is igazán felnőttkor, és az egyik irányból a gyerekség önfeledtsége, a másikból a felnőttkor felelősségvállalása húzza olyan erővel, hogy csaknem kettészakad belé. Erdős Lili kezdeti légiessége után csak még tragikusabb, ahogy a rápakolt súlyok a földre kényszerítik ezt a lelket, míg Nyomárkay Zsigmond a lány szerelmeként mindvégig megmarad önfeledt kamasznak, aki olyan súlytalansággal éli meg az ő épp-csak-nem-gyerek világát, hogy nem csoda, a forgószél felkapja, és ki tudja, hol és hogyan ejti le aztán.Sipos ZoltánA Pillantás a hídról jóformán egyetlen ütött-kopott szobában játszódik, a társadalom peremén, a világ közepétől jó messzire, és azt mutatja meg, hogy ha az emberiség eszközként a kezébe kapja a gyűlölködést, az olyan gyorsan elterjed még ide, a világ végéig is, ahogy az oxigén tölti ki a rendelkezésére álló teret. Az oxigént beszívni, ennek pedig ellenállni lenne muszáj a túlélésünk érdekében.Nyitókép: Jelenet a Pillantás a hídról című darabból. Fotó: Sipos Zoltán