Az Európai Unióban alapvetően tilos – de legalábbis jóváhagyáshoz kötött – állami támogatást nyújtani a vállalkozásoknak, kivéve néhány kivételes esetet. Az egyik ilyen kivétel 1997 óta a közszolgálati médiaszolgáltatás, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek: ha az állam formálisan meghatározza a közszolgálati feladatkört, a megbízott vállalkozás teljesíti ezeket a közszolgálati feladatokat, és a finanszírozás nem torzítja a közérdekkel ellentétes mértékben a kereskedelmi feltételeket, valamint a versenyt az EU-n belül. 2001-ben és 2009-ben az Európai Bizottság részletesen (úgynevezett Bizottsági Közleményekben) értelmezte, mit jelentenek a fenti – egyébként az Alapszerződésekhez fűzött Amszterdami Jegyzőkönyvben is lefektetett – kritériumok.Ezek közül Magyarország esetében a közszolgálati feladat meghatározásával van a legkevesebb gond, mivel a Médiatörvény felsorolja azokat az értékeket, amelyeket a közmédiának képviselnie kellene (lásd 82.§). De valójában már a formális megbízás is hibás, hiszen azt az a Közszolgálati Közalapítvány kapja, amely a kiüresített Duna Zrt. tulajdonosa, nem pedig az MTVA, amely a tényleges feladatokat ellátja mint a közmédia vagyonkezelője. Ezért én sem a díszhomlokzatként szolgáló Közszolgálati Közalapítvány és a Duna Zrt. felügyeletét és működtetését viszonyítom az uniós elvárásokhoz, hanem az MTVA-ét. https://hvg.hu/itthon/20260526_elhasalt-a-kozmedia-2025-os-elszamolasa-a-parlamenti-bizottsagbanMa már a tömegtájékoztatás szabadságáról európai rendelet (EMFA) is szabályozza a médiaszabadság és médiapluralizmus kérdéseit, méghozzá mind a tagállamokra, mind a tagállami szereplőkre vonatkozóan kötelező jelleggel. A közszolgálatiság körében az EMFA három kérdésre tér ki: a függetlenségre, a finanszírozásra, és a független ellenőrzésre, és utal a fent említett Amszterdami Jegyzőkönyvre, amelynek tartalmát a 2009-es Bizottsági Közlemény értelmezi.FüggetlenségAz EMFA előírja a tagállamoknak, hogy biztosítsák a közszolgálati médiaszolgáltatók függetlenségét, méghozzá nemcsak formális kritériumok révén, hanem ténylegesen is.A függetlenség egyik fontos eleme, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók vezetőjét, illetve igazgatósági tagjait előre meghatározott, átlátható, nyílt és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, hasonló eljárás során válasszák kik. Hivatali idejüknek kellően hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a tényleges függetlenséget.Arról, hogy milyen kritériumok jöhetnek szóba, és kinek legyen joga jelölni, nemzetközi szervezetek foglaltak állást. Az Európa Tanács 2012-es ajánlása a közszolgálati média irányítására például kimondja, hogy az állam ne vegyen részt a közmédia vezetőinek kinevezésében. Továbbá, hogy oly módon kell a kinevezési eljárásokat alakítani, hogy az ne adjon alkalmat a közszolgálati média működésére gyakorolt politikai vagy egyéb befolyásszerzésre. Hasonlóan más ajánlásokhoz, ebben is szerepel, hogy a döntéshozó testületekben érvényesüljön a nemi egyenjogúság, az (ENSZ alapokmányának XIX., a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló cikke után elnevezett) Article 19 nemzetközi sajtószabadság-védő szervezet ehhez még a társadalmi sokszínűséget is hozzáteszi. Utóbbi szervezet ajánlása szerint csak a civil társadalom és a szakmai szervezetek által delegált jelöltek jöhetnek szóba, és a jelöltek előzetes listájáról társadalmi vitát kell kezdeményezni.Azaz, a nyilvánosságnak lehetőséget kell biztosítani, hogy észrevételeket tegyen ezekkel a jelöltekkel kapcsolatban.