Istenem, országom
Egyetemekről és különféle filmes képzésekről kikerülő diákfilmeket nézve általában hamar kiderül, hol mire tanítják a hallgatókat. Egy időben viszonylag kiszámítható filmes nyelven – pontosabban két-három nyelvváltozatban – fogalmaztak a Színművészeti Egyetem hallgatói, de a MOME animációs, sőt talán még a Metropolitan Egyetem műfajkísérletek iránt nyitottabb oktatói gárdájának is világosan ott a keze nyoma az intézményeikben készülő filmeken.
Sólyom Kristóf ELTE-s tanulmányai után a Freeszfe író osztályába nyert felvételt, ahol mások mellett Németh Gábor, Kemény Lili és Sipos Balázs tanította.
Osztálytársaival közösen készített Istenem, országom című filmje alapján ennek a műhelynek is megvan a maga sajátos módszere és arculata, amely nagyon más, mint az itthon ismertek.
Több tér nyílik az asszociatív filmkészítésre, a cselekmény (milyen cselekmény?) lelassítására, más művekkel folytatott párbeszédre, egyáltalán valamiféle saját művészi gondolkodásmód kidolgozására. De az is lehet, hogy egyetlen, ráadásul bevallottan álomnapló alapján rendezett filmből értelmetlen általános következtetéseket levonni.
