Közismert, hogy a karrierváltásnak komoly lélektani költségei lehetnek, a munkakörük megváltozása bizony az identitásunkra is kihathat. Főleg, ha a váltás nem önszántunkból történt. Ilyenkor érdemes időt hagyni magunknak az elengedésre. Ebben lehetnek például azok a képviselők is, akik nemrég még fontos állami funkciót töltöttek be, aztán váratlanul ellenzéki szerepben találták magukat.
Szerdán a Parlamentben a Népszava riportere óvatlanul még miniszter úrnak és államtitkár úrnak szólította Takács Pétert, amivel még gyógyuló sebeket téphetett fel a volt egészségügyi államtitkárban, mert ezt válaszolta:
„Egy szexi ellenzéki politikus vagyok, nem vagyok az »elnyomó, fasiszta diktatúra« arca többé.”
