Mit mondtak a pártok a lakáshitelekről és a családpolitikáról, katonai kiadásokról és adókról, egészségügyről és oktatásról? Vajon a TISZA melyik javaslata mögött áll határozottan a közvélemény, vagy legalább a saját szavazói? Például, hogy a mai nap aktualitásánál maradjunk, a miniszterelnöki újraválaszthatóság korlátozása, vagy az alapítványi egyetemek státuszának megváltoztatása kérdésében? Milyen megoldást adnak ezek a válaszok arra a rejtélyre, hogy miért pont a miniszterelnökökre meg a modellváltó egyetemek nem éppen közérthető problémájára vonatkozó javaslatok alkotmányba iktatását találta a legsürgősebb törvényhozási teendőjének az új kormánypárt?Ilyen kérdéseket kezdek el ma körbejárni a K-Monitor által kidolgozott Voksmonitor 2026 felmérés adataival, és az arra válaszoló 45 ezer választópolgár segítségével. [1] A mai konkrét témákban például az derül ki, hogy – legalábbis a szakpolitikai kérdések iránt aktívan érdeklődők között – a parlament elé került első tiszás alkotmánymódosító indítványban érintett két javaslat nem tartozott a TISZA legnépszerűbb javaslatai közé, de a választópolgárok által nekik tulajdonított fontosság igencsak magas volt, bár az egyetemek esetén csak közvetve, talán még a választópolgárok által sem felfedezve. A miniszterelnöki hivatal viselhetőségének nyolcéves időbeli korlátja viszont éppen a párt legnépszerűbb ügyei közé tartozott a TISZA-szavazók körében – legalábbis a választások előtt, amikor mindenekelőtt talán Orbán Viktorra volt vonatkoztatható a javaslat.De mivel most a szokásos közvélemény-kutatásoktól eltérő módszertannal készült felmérésről lesz szó, ezért elébb egy terjedelmes magyarázat kívánkozik ide arról, hogy mit is jelentenek a vele kapott eredmények.A Voksmonitor módszertanaA Voksmonitor és más, az elmúlt évtizedekben világszerte elterjedt választási tájolók nem reprezentatív mintán alapulnak, hanem azzal az ígérettel kérik az állampolgárok válaszait a pártok közötti érdemi különbségeket átfogóan megjelenítő közpolitikai kérdésekben, hogy a végén objektív képet kapnak majd cserébe a választáson induló pártok ajánlatáról. Három okból érdekesebbek az így szerzett adatok egy normál közvélemény-kutatásnál. (1) a válaszolók nagy száma megengedi a népességen belüli tényleges demográfiai és szavazó-csoport arányok elérését a megfelelő statisztikai súlyozás alkalmazásával. Ezáltal csökkenthető a minta nem reprezentatív voltából fakadó torzítás; (2) a pártok álláspontját minden korábbinál pontosabban, leellenőrizhető módon, és ugyanakkor a választók véleményével is szóról-szóra összehasonlíthatóan kódolták le a kutatás keretein belül, ezért feketén-fehéren össze lehet hasonlítani egy-egy párt és támogatói álláspontját;(3) nyilván olyan állampolgárok mondják el saját véleményüket soktucat témáról egy ilyen, a pártok szakpolitikai véleményeiről való objektív beszámolót ígérő online kérdőívnek, akik különösen érdeklődnek az ilyen részletesebb politikai kérdések iránt. Ezért nekik annál komplexebb és pontosabb kérdések tehetők fel, mint amivel egy szokványos közvélemény-kutatásban van értelme megpróbálkozni. Igaz ugyanakkor, hogy egy ennyire érdeklődő ember politikai véleménye nem feltétlenül esik egybe a hozzá pártpreferencia és társadalmi jellemzők tekintetében hasonló, de a politikával kevesebbet foglalkozó válaszolók véleményével.Idei kutatásuk kezdetén a K-Monitor munkatársai heteken át olvastak pártprogramokat, tanulmányoztak kormányzati lépéseket és a pártokat hitelt érdemlően képviselő politikusok által a közelmúltban tett kijelentéseket, hogy lefedjék az ország működését meghatározó és a pártokat többé-kevésbé megosztó szakpolitikai területek széles körét. Nem mintha sok polgár szavazott volna ilyen kérdések részletes mérlegelése alapján 2026 áprilisában a mindent felülíró „menjen vagy maradjon” helyett. De nyilvánvaló demokratikus követelmény, hogy lehetőleg a pártálláspontok ismeretében szavazzon az állampolgár. A voksolás után pedig számon is kérhesse a pártokon az ígéreteiket, megvizsgálhassa, hogy indokoltak voltak-e az azoktól való későbbi eltérések, és az elvárható módon jelezték-e maguk az ígéretek, hogy ilyen-olyan eltérés vagy halasztás adott esetben elképzelhető lesz?A K-Monitor sok tucat kérdésének közvélemény-kutatásokban is használhatóvá formálásának esetleges hibáiért engem okolhat majd az olvasó, mert abban én is segédkeztem. A lecsiszolt állítássort viszont először a pártok kapták meg azzal, hogy válaszukat „igen-nem”-re leegyszerűsítve foglaljanak állást a soktucat konkrét javaslattal kapcsolatban, ami felmerült a közbeszédben és szerintünk jól és közérthető állításokkal lefedi a pártok közötti ismert vélemény-különbségeket. Emellett szöveges magyarázattal is szolgálhattak, illetve különösen fontosként megjelölhettek vagy ki is hagyhatták egy-egy kérdést.Az országos listát állító pártok közül a Mi Hazánk, a DK és a Kutyapárt többé-kevésbé részletes megjegyzésekkel is ellátva kitöltötte a kérdőívet. A Fidesz és a TISZA többszöri megkeresés és több hetes várakozás után sem válaszolt, ezért az ő álláspontjukat ismert kormányintézkedések, illetve a párt programja, valamint hiteles nyilatkozatok alapján a K-Monitor munkatársai kódolták le. Ennél aligha létezik most hitelesebb és fekete-fehérebb összehasonlítás a választásokon induló pártok politikai nézeteiről.A pártálláspontok így kialakult kódolását, a kicsik megjegyzéseivel és a nagyok kódolása mögötti érvek és források ismertetésével ezen az oldalon láthatja azzal a 44 kérdéssel kapcsolatban, ami a végső kérdőívbe is bekerült, mert a fenti ellenőrzések után is elég egyértelműnek tűnt a kérdés és megbízhatónak a pártálláspontokról kapott információ. Kinek a véleményét tükrözik a Voksmonitor segítségével megbecsült megoszlásokNem egyszerű ennek megállapítása, hiszen a Voksmonitort azt töltötte ki, aki csak akarta. Nem a véletlen kiválasztási szempont alakította azt ki, hogy különböző ízlésű és érdeklődésű emberek milyen arányban nyitották meg a kérdőívet. Igaz, aki belekezdett, az szinte mindig a végére is jutott, tehát elégedett lehetett a kérdések minőségével és elfogulatlanságával. Hiszen a 44 javaslatból átlag 42-ről eldöntötte, hogy egyetért-e vele vagy sem.Aligha meglepő, hogy a válaszolók között erősen felülreprezentáltak a magasabban iskolázottak, a fiatalok, a férfiak, a budapestiek és az ellenzéki szavazók. Ezt önmagában még viszonylag jól helyre lehet tenni egy súlyozási eljárással, ami az életkor, nem, iskolázottság szintje és a lakóhely városiassága és a 2026-os választáson leadott szavazat alapján képzett csoportok mintán belüli méretét hozzáigazítja a reális – tehát a népszámlálásban, illetve a levélszavazók nélküli polgárokra vonatkozó választási eredményekben látott - arányokhoz. Ebben a függelékben kérdésről kérdésre egymás mellett láthatja, hogy miként alakult a válaszok megoszlása, amikor (1) a súlyozatlan, (2) a csak a népszámlálási arányok szerint súlyozott, (3) a csak a választási eredményben látott arányok szerint súlyozott, vagy (4) a népszámlálási és a választási eredmények alapján is súlyozott válaszokat nézzük.Amin a súlyozással sem tudunk változtatni, az az, hogy a súlyozásnál figyelembe vett csoportokon – tehát pl. az idősek vagy a Fidesz-szavazók – közt is elsősorban a kormányfüggetlen médiát gyakran olvasó, a politika és a választások iránt különösen érdeklődő személyek válaszoltak. Annyiban ez még csak nem is feltétlenül hátrány, hogy pont az ilyen fajta emberek azok, akik leginkább odafigyelnek és reagálnak majd arra is, hogy milyen szakpolitikákat támogatnak majd az egyes pártok a jövőben. Hátrány viszont annyiban, hogy a politika iránt jobban érdeklődő emberek véleményei általában markánsabbak, a közömbösöket is nagy számban tartalmazó társadalmi átlagtól jobban eltérnek, mint az általuk támogatott pártok támogatói. Ráadásul a Fidesz, és kisebb részben a Mi Hazánk támogatói hiába vannak olyan nagy (mindketten 1500-2000 közötti) számban a válaszolók között, hogy nem okoz valódi problémát mintán belüli felsúlyozásuk. Hiszen tényleg nem maroknyi ember, hanem egy működőképes méretű mintának megfelelő válasz alapján próbáljuk rekonstruálni, hogy miként gondolkodhatnak. De ők alighanem azok a jobboldali szavazók, akik azért átlag feletti bizalommal viseltetnek a kormányfüggetlen sajtó és civilszervezetek iránt. Ezért alighanem az ellenzékéhez közelebb áll egy csomó kérdésben a véleményük, mint egy hasonlóan magas politikai érdeklődésű, de az ilyen kormányfüggetlen tartalmakra csak ritkán klikkelő Fidesz-, vagy Mi Hazánk támogatóé. Kinek a szavazói mennyire szerettek volna időkorlátot szabni egy-egy politikus miniszterelnöki megválaszthatóságának?Az első mellékelt ábránk a miniszterelnök-jelöltség feltételeire vonatkozó új alkotmánymódosításra vonatkozik, tehát hogy maximum csak 8 évig lehessen valaki miniszterelnök (a választás előtt még nem ismertük a benyújtott alkotmánymódosítás pontos megszövegezését, ezért a Voksmonitor kérdése annál sokkal tömörebb volt és nem tért ki arra, hogy pontosan miként is számolandó "a legfeljebb két” parlamenti ciklus). Az ábra felső része azt mutatja meg, hogy a TISZA programjában szereplő javaslattal a Kutyapárt értett egyet, míg a Fidesz és a Mi Hazánk elvetette, a DK pedig nem foglalt egyértelműen állást vele kapcsolatban. Az ábra alsó felében látjuk, hogy a 45,063 megkérdezett 71 százaléka támogatta és 24% ellenezte a felvetést (a két szám közti sárga sáv szélessége a nem válaszolók öt százalékos arányát érzékelteti. Minden szám a népszámlálási és választási arányokra való súlyozás mellett értendő). Ez lényegesen magasabb ugyan, mint a TISZA pár másik nézetével kapcsolatos egyetértés. Hiszen pl. a kiskorúak közösségi média használatával, a magánegészségügyi ellátások TB általi finanszírozásával és a határon túli magyarok szavazati jogával kapcsolatos állításoknál a válaszolók negyede sem támogatta a TISZA véleményét (de erről majd máskor). Ám a miniszterelnök-jelölés korlátozása sem tartozott a TISZA legnépszerűbb programpontjai közé. A 44 a kérdőívünkben szereplő állítás közül 35-ben foglalt állást a TISZA program, és ezek közül 12-ben nagyobb támogatottságú álláspontot foglaltak el, mint a miniszterelnök-jelöltség korlátozásával kapcsolatban.De akkor miért olyan sürgős e javaslat alkotmányba iktatása a TISZA számára? Ábránk soron következő sora némi segítséget ad ennek megértésében. Itt ugyanis azt láthatjuk, hogy azok közt, akik számukra kifejezetten fontosként is megjelölték ezt a témát a kérdőív kitöltése során, már 97% volt a javaslattal egyetértők aránya. A Voksmonitorra válaszoló TISZA szavazók közt pedig 94%, ami körükben az öt legnépszerűbb TISZA-javaslat egyikévé tette. A 44 kérdés között pedig, pártszimpátiától függetlenül, csak a politikai és gazdasági és vagyoni elszámoltatását, az EU tagság kérdését, az Európai Ügyészséghez csatlakozást, a közmédia függetlenségének garantálását, és az akkumulátorgyárak szabálykövető működésének biztosítását értékelték még (egy kicsivel) fontosabbra a Voksmonitorra válaszoló tízezrek, mint a miniszterelnökké választhatóság időbeli korlátozását.Ábránk legalján a „szavazatarányok szerinti megoszlás” is alátámasztja a javaslat viszonylagos népszerűségét. Itt ugyanis a javaslatot támogató, illetve ellenző pártoknak a választáson, a hazai szavazók közt, ténylegesen megszerzett listás szavazatarányát látjuk. Itt azért kap 14%-kal kisebb támogatást a javaslat, mint a Voksmonitor válaszolói közt, mert a javaslatot ellenző pártok szavazói között jóval több támogatója volt javaslatnak, mint ahányan ellenezték azt a javaslatot támogató TISZA szavazói között, és a és Kutyapárt meg a DK támogatói is elsöprő arányban értettek egyet a javaslattal a Voksmonitorban. Úgy tűnik tehát, hogy a TISZA-támogatói, és általában a szakpolitikák iránt érdeklődő emberek közt elég nagy súlyt tulajdonítottak a választás előtt ennek a kérdésnek annak ellenére, hogy a szélesebb közvélemény érdeklődését ritkán keltik fel alkotmányos részletkérdések. És minden bizonnyal nem csak Orbán Viktor örökös trónfosztására irányuló törekvésként értékelték azt a polgárok, mert még a Fidesz-szavazó válaszolók közt is 21% értett vele egyet. Ez pedig nehezen magyarázható másként, mint hogy Magyar Péter szándéknyilatkozatát is látták benne arra, hogy ő nem fog hosszan tartó egyeduralomra törekedni. Az már persze más kérdés, hogy az elmúlt egy hétben a konkrét javaslatról szóló vitákban erről elterelődött azóta a figyelem. Akár azért, mert – az egyik lehetséges olvasatban - a TISZA elhibázta annak kommunikációs kampányát, vagy akár azért, mert kifejezetten Orbán szimbolikus trónfosztását próbálta az első alkotmánymódosítás fókuszába helyezni.Érdektelen-e az egyetemi modellváltás a közönségnek?Az alapítványi fenntartásba került korábbi állami egyetemek sorsa viszont biztos nem kommunikációs okokból került az első alkotmánymódosításba, mert ez a legkevesebbeket érdeklő három-négy kérdés közé tartozott a Voksmonitorban. Ráadásul még a TISZA támogatók között sem volt kifejezetten sok ellenzője annak, hogy „a modellváltó egyetemek maradjanak alapítványi fenntartásban." Hiába ellenezte ezt a fideszes politikát a TISZA mellett a Mi Hazánk és a DK is (a Kutyapárt azt válaszolta a K-Monitornak, hogy nincs igen-nem véleményük a kérdésben), az összes válaszolók közt csak 54% értett ezzel egyet, és a javaslat választási szavazatarányok szerinti támogatottsága sem mutatott ennél érdemben kedvezőbb képet. Afelől viszont annál könnyebb megérteni a kérdés expressz napirendre tűzését a parlamentben, hogy az alkotmánybírósági vétót jó előre kivédő, tehát alkotmánymódosításként történő benyújtás, nagyban megkönnyíti az augusztusban lejáró EU-s határidők teljesítését sokmilliárd eurós uniós támogatás megszerzéséhez. A javaslat viszonylag harmatosabb támogatottsági adatai azonban alighanem azt jelzik, hogy legalábbis a választás előtt még a legérdeklődőbb szavazók egy része sem értette meg a szoros kapcsolatot az alapítványi egyetemek kérdése és a fideszes elit hatalomtól és közpénz jellegét vesztett tulajdontárgyaktól való megfosztásának amúgy roppant népszerű kérdése között. Míg az utóbbihoz kapcsolódó témákat ugyanis hét-tíz százalék találta fontosnak a kérdőív kitöltése során, az egyetemi modellváltásét viszont csak kettő.Cikk-sorozatom következő részében azt vizsgálom, hogy vajon volt-e olyan párt a választáson, akinek a Voksmonitor témáiban sikerült a népszerűtlen álláspontoktól való távolságtartásáról méltán híres TISZA-nál is populárisabb álláspontokat elfoglalnia. Hiszen pártrendszerünk további fejlődésének kilátásait nyilván befolyásolja, hogy ki milyen arányban karol fel lelkesedést kiváltó ügyeket a közpolitikai ígéreteket is figyelemmel kísérő szavazópolgárok körében. Később pedig arra is sort kerítek, hogy rendszerváltó vagy Fidesz 2.0 volt-e a TISZA programja, és a közvéleményhez igazodott-e a 2026-os fideszes ajánlat, illetve mit várhatunk (el) a soron következő parlamenti szavazásokon a Mi Hazánktól, és miben jelentettek markáns alternatívát a választáson elvérző kisebb pártok?[1] A kérdőíves felméréshez a válaszok teljes anonimizálását és biztonságos tárolását garantáló online felülettel és tárhellyel járult hozzá a cseh KohoVolit.eu, a Vox Populi választási kalauz pedig a feltett kérdések egyértelmű és közérthető megfogalmazásában nyújtott segítséget.