Jerzy Dudek kivédi Andrij Sevcsenko tizenegyesét a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőben május 25-én, Isztambulban – Fotó: Christian Liewig / Corbis Sport / Getty ImagesMájus 30-án a sorozat történetében először rendezheti meg Budapest a Bajnokok Ligája döntőjét, a Puskás Arénában ünnepelhet Európa legjobb futballcsapata. A fináléig mindennap visszatekintünk a döntők egy-egy nagy pillanatára, egyéniségére, érdekességére.A Bajnokok Ligája történelme tele van nagyobbnál nagyobb fordításokkal és feltámadásokkal, de ezek közül is kiemelkedik az isztambuli csoda néven elhíresült 2005-ös döntő. A korszak egyik legjobb csapata, az AC Milan egy félidő után 3-0-ra vezetett az abszolút underdog Liverpool ellen a fináléban, a végén mégis az angolok nyertek tizenegyesrúgásokkal.A kétezeres évek elején Silvio Berlusconi Milanja dominálta az európai és az olasz klubfutballt. A csapatuk tele volt világbajnok és világklasszis futballistákkal, akik Carlo Ancelotti irányítása alatt sorra nyerték a trófeákat. 2003-ban, talán minden idők legunalmasabb BL-döntőjében, büntetőpárbajban legyőzték a hazai rivális Juventust, a rá következő szezonban pedig nagy fölénnyel megnyerték az olasz bajnokságot. A 2004/2005-ös szezonnak még erősebb kerettel vágtak neki, ugyanis leigazolták a kőkemény holland belső védőt, Jaap Stamot, a csatársorba pedig megszerezték az argentin Hernán Crespót, így szinte papírformának is volt mondható, hogy újra bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe.A Liverpoolt viszont senki sem várta a BL-döntőbe a szezon elején. Ekkoriban nagy változások zajlottak az Anfield Roadon: Gérard Houllier vezetőedző hat év után elhagyta a klubot, és távozott az első számú gólfelelős, az aranylabdás Michael Owen is. Az új edző az a Rafa Benítez lett, aki az előző szezonban spanyol bajnoki címet és UEFA-kupát nyert a Valenciával. Az ő hívására igazolt a Liverpoolhoz Xabi Alonso és Luis García, akik később kulcsszerepet játszottak a történelmi sikerben.Az elején viszont nagyon döcögősen indult a BL-idény a Liverpoolnak. A selejtezőben csak 2-1-es összesítéssel győzték le az osztrák Grazer AK-t, a csoportkörben pedig az Olympiakosz és a Monaco otthonában is vereséget szenvedtek, így pedig a kiesés szélére sodródtak. Az utolsó fordulóban máris egy döntő várt rájuk: hazai pályán legalább két góllal kellett legyőzniük az Olympiakoszt, különben kiesnek. Az első félidő közepén a görögök Rivaldo szabadrúgásgóljával megszerezték a vezetést, ami után félig már a legjobb tizenhat között érezhették magukat. De a Liverpool nem adta fel, a második félidőben nagy nehezen megfordították az állást, majd a 86. percben jött Steven Gerrard, aki egy hatalmas bombagóllal tovább rúgta a csapatát.Több volt ez, mint egy egyszerű győzelem, az utolsó percekben kivívott továbbjutás olyan energiákat szabadított fel a játékosokban, ami a végső győzelemig repítette a kissé lesajnált Liverpoolt. A nyolcaddöntőben a Bayer Leverkusent meglepően simán, 6-2-es összesítéssel ejtették ki, utána viszont két nagyon szoros párharc következett a Juventus (2-1, 0-0) és a Chelsea (0-0, 1-0) ellen. Benítez nyerőembere Luis García volt ezeken a meccseken, a spanyol támadó összesen öt gólt szerzett az egyenes kieséses szakaszban, köztük a döntőt érő találatot a Chelsea ellen, ami éppen hogy csak túljutott a gólvonalon.A Milan és a Liverpool döntőjét 2005. május 25-én rendezték az isztambuli Atatürk-stadionban. Ha összevetjük a két kezdőcsapatot, az angolok közül legfeljebb Gerrard fért volna be Ancelotti legendás gyémánt középpályájára, az összes többi poszton a Milan egyértelmű minőségbeli fölényben volt.AC Milan: Dida – Cafu, Stam, Nesta, Maldini – Gattuso, Pirlo, Seedorf, Kaká – Sevcsenko, CrespoLiverpool: Dudek- Finnan, Carragher, Hyypiä, Traoré – Xabi Alonso, García, Gerrard, Kewell, Riise – BarosA meccs nem is kezdődhetett volna jobban az olaszok számára: még egy perc sem telt el, amikor Andrea Pirlo szabadrúgása után a Milan kapitánya, Paolo Maldini kapásból a hálóba zúdította a labdát. A sokkból a Liverpool nem tudott magához térni: Benítez taktikája nagyrészt csődöt mondott az első félidőben, a brazil Kaká pedig kedve szerint lubickolt a pályán. A félidő hajrájában a Milan lehengerlő kontrajátékot mutatott be: előbb a 39. percben Andrij Sevcsenko passza után Crespo talált közelről a kapuba, majd öt perccel később Kaká zseniális indítása után az argentin csatár finoman átpöckölte a labdát Jerzy Dudek fölött, 3-0-ra módosítva ezzel az állást. A Milan-szurkolók már görög tüzeket gyújtottak és győzelmi dalokat énekeltek a lelátón, a Liverpool-játékosok pedig lógó orral vonultak az öltözőbe.Benítez kénytelen volt kockáztatni, a sérült Finnan helyett beküldte a rutinos német szűrőt, Dietmar Hamannt, és átállt egy merész, háromvédős rendszerre. Hamann feladata egyszerű volt: mindenhová árnyékként követni Kakát és elvágni a Milan passzsávjait. A legfontosabb lökést azonban a stadionban lévő több mint harmincezer Liverpool-szurkoló adta, akik a háromgólos hátrány ellenére torkuk szakadtából elkezdték énekelni a klub himnuszát, a You’ll Never Walk Alone-t. „Ez adott erőt a folytatáshoz. Úgy mentünk ki, hogy ha ki is kapunk, a becsületünkért meg kell döglenünk a pályán” – emlékezett vissza később Jamie Carragher. „Amikor kijöttünk, és láttuk ezt a fantasztikus támogatást, az megváltoztatta a mentalitásunkat és az energiánkat. Olyan légkört teremtettek, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy visszajöjjünk a meccsbe” – mondta a Guardiannek a Liverpool egykori lengyel válogatott kapusa.A hatperces csoda és Dudek spagettilábaiAmi a második félidő elején, az 54. és a 60. perc között történt, olyat csak nagyon ritkán látni a futballpályákon.54. perc: John Arne Riise beadása után Steven Gerrard emelkedett a magasba, fejjel belecsúsztatott a labdába, ami így pont Dida kapujába hullott. A Liverpool kapitánya nem ünnepelte túlságosan a gólját, helyette vadul hergelte a társait és a közönséget, hogy van még remény!56. perc: Alig telt el két perc, Hamann passzolt Vladimír Šmicerhez, aki bő húsz méterről kilőtte az alsó sarkot. Dida későn eszmélt, a labda a hálóban kötött ki.60. perc: A Milan teljesen elvesztette a fonalat, Gennaro Gattuso a tizenhatoson belül buktatta gólhelyzetben kitörő Gerrardot: tizenegyes! A labda mögé Xabi Alonso állt oda, a lövését Dida nagy bravúrral kivédte, de a kipattanóra a spanyol középpályás csapott le a leggyorsabban, és közelről a léc alá vágta a labdát.A Liverpool így hat perc alatt ledolgozta a háromgólos hátrányát a világ legjobb védelme ellen.A rendes játékidő hátralévő részében és a hosszabbításban ismét a Milan dominált, miközben a Liverpool játékosai a végkimerülés határán, görcsölő lábakkal próbáltak védekezni. A 117. percben jött el a meccs egyik legdrámaibb jelenete. Andrij Sevcsenko fejesét Dudek kivédte, de a labda visszapattant az ukrán aranylabdás elé, aki két méterről, tiszta erőből kapura bombázott. Dudek reflexszerűen belekapott a labdába, ami így a kapu fölé vágódott. Sevcsenko a fejét fogta, ekkor már mindenki érezte, hogy ezt a meccset a Liverpoolnak rendelte el a sors.A büntetőpárbaj előtt Jamie Carragher odalépett Dudekhez, és emlékeztette a Liverpool legendás kapusára, Bruce Grobbelaarra, aki az 1984-es BEK-döntőben „spagettilábakkal” táncolva zavarta meg az AS Roma lövőit. A pszichológiai trükk most is bevált: Dudek végig jobbra-balra ugrált a gólvonalon, és a térdeit úgy remegtette, mintha csak tésztából lettek volna a lábai. amivel teljesen kibillentette a Milan játékosait. Az első rúgó, Serginho rögtön fölé is lőtte a tizenegyest, majd Pirlo lövését védte Dudek. Mivel a Liverpoolból eközben csak Riise hibázott, így az ötödik körben Sevcsenkónak kötelező lett volna belőnie a tizenegyest, hogy életben tartsa a Milan esélyeit. Az ukrán csatár azonban kihagyta, a középre tartó lövését Dudek könnyedén hárította, amivel megnyerte a Liverpool történetének ötödik BEK/BL-trófeáját.Az isztambuli csoda végül több lett, mint egy egyszerű futballmeccs: olyan mély nyomot hagyott a kollektív emlékezetben, hogy az évek során több popkulturális alkotás és film is feldolgozta a 2005-ös döntő drámáját.A BL-sztorik sorozat korábbi részeit itt tudja megnézni.