Beszélünk mindjárt élhető és élhetetlen városokról, de ön kutatta a gyűlölet politikai gazdaságtanát is…
A kedvenc tanulmányomat ebben a témában írtam.
A magyar társadalom komoly tapasztalatot halmozott fel a gyűlöletkampányok terén: ha épp nem „migránshordáktól”, akkor „brüsszeli bürokratáktól” vagy „ukrán szabotőröktől” kellett megvédeni az országot az elmúlt években. Tudományosan megállapítható, mikor kifizetődő, illetve mikor üthet vissza politikai szempontból a gyűlöletkeltés?
Először is szeretném egyértelművé tenni, hogy semmilyen értelemben nem vagyok a mai magyar politika szakértője. Általánosságban viszont kijelenthető: mi, emberek, rendkívüli képességgel rendelkezünk, hogy gyűlöljük azokat, akiket „másnak” látunk, akik valamilyen módon különböznek tőlünk. Sokan megfigyelték már, hogy gyakran nem a szeretet, hanem a gyűlölet az, ami összekovácsol bennünket. Én a tanulmányban a zsidókkal szembeni gyűlöletkeltést vizsgáltam nagyjából 1880 és 1940 között, valamint az afroamerikaiakkal szembeni gyűlöletet 1890 és 1920 közötti időszakban.
Ezekből is világosan kiderült: a gyűlölködés nem pusztán egy zsigeri indulat felszínre törése, legtöbbször azt a célt szolgálja, hogy befeketítsék a politikai ellenfeleket.
