Május 10-én rögzítették a Friderikusz Talkshow azon epizódját, melyben a nemrég elhunyt Scherer Péter még szerepelhetett. A szombaton adásba került részben a színész sokat anekdotázott a karrierjéről, arról, hogyan került a szakmába, és hogy mennyire keményen dolgozott azért, hogy megbecsüljék.
Egy független színházi társulatból keveredtem be a hivatásos színészek közé. Szoktam mondani: a három csodálatos gyerekemen kívül életem legnagyobb sikere, hogy színész lettem. Ebben sok munka volt, sok nem feladás. Voltak olyan előadásaim, amikor a hátsó ajtón mentem ki, mert azt éreztem, elöl nem megyek, mert alulmúltam.
Azt mondja, a színművészetis felvételiről kihullás is építette benne ezt az attitűdöt.
Ha én felvételizném, az akkori Scherer Petit én se venném föl. Betettem egy Ady verset, Álmodik a nyomor. Nem nekem való volt. Mit kértek? Hát azt. Elmondtam négy sort, mondták, köszönjük szépen, ennyi.
Scherer azt mesélte, volt egy Szentivánéji álom-előadás Mucsi Zoltánnal és Szabó Győzővel a kilencvenes évek közepén, ott kezdett beindulni a karrierje.
