A klub első embere azt emelte ki, hogy nem csodálja a vezetőedző, Ilyés Róbert távozását, mert akkora szélmalomharccal szembesült a csapat, ami megnehezített mindent.
„Baráti viszonyban váltunk el, és abban is maradtunk, hogy fog ő még Csíkszeredában dolgozni, de egyszerűen már nem bírta. És nem azért, mert ő gyenge. Legszívesebben én is elmennék…Ha valaki nemcsak szavakban, hanem számlán is garantálni tudná, hogy a felnőtt csapatunkat tovább tudja működtetni (azaz megvannak az anyagi lehetőségei), akkor én azt azonnal átadnám” – nyilatkozta Szondy, majd kitért a részletekre is.
Egyrészt abszolút újonc volt az FK Csíkszereda; deklaráltan magyar csapatként jutottunk fel; és a legkisebb lakosságú romániai megyeszékhely csapataként érkeztünk, ami anyagi szempontból igazán sokat számít. Ebben a hármas minőségben mi a román a közegtől csak gúnyt, megvetést és állandó támadást kaptunk.
Nem a labdarúgás főszereplőiről – klubelnökökről, edzőkről, játékosokról, bírókról – beszélek, részükről ugyanazt a tiszteletet kaptuk, amit adtunk, egyetlen kivétel a bukaresti Dinamo volt. Viszont maga a közeg: a szurkolók, a román sajtó, a labdarúgó-bajnokságot lebonyolító szervezet, a Labdarúgó Profi Liga csak azt nézte, hogyan tud minket elbuktatni, hogyan tudnak velünk igazságtalanok lenni…”
