Sokan gondolják úgy Magyarországon, hogy az európai migrációs válság egy „politikai konstrukció”, amelyet a Fidesz-KDNP-kormányzat csak azért talált ki, hogy félelemben tartsa az embereket. Ha mások nem fogalmaznak is ennyire sarkosan, számos olyan magán- és közösségi beszélgetésen vettem részt, ahol a beszélgetőpartnerek nehezményezték, hogy miért van még mindig olyan sok szó a migrációról, nem pedig az oktatásról vagy az egészségügyről.
Pedig a migráció ügye olyannyira jelentős, hogy Atlanti-óceán mindkét partján választások kimenetelét határozza meg, és politikusok sora tette kampánytémává, legyen szó a bevándorlással kapcsolatos megengedőbb vagy korlátozóbb hozzáállásról.
A világ mozgásban van: a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) összefoglaló tanulmánya szerint amíg 1970-ben 84 millió ember, a Föld lakosságának nagyjából 2,3 százaléka élt tartósan a születési országán kívül, 2024-re ez az arány 3,7 százalékra nőtt, számuk meghaladta a 304 millió főt. Mindez szorosan kötődik a globalizációs folyamatokhoz, az egyre könnyebbé és olcsóbbá váló interkontinentális utazáshoz éppúgy, mint a határokon átnyúló munkavállaláshoz és oktatáshoz. És akkor még nem beszéltünk arról a több milliárd emberről, akik a vidék-város relációban mozognak.
