A magyar jakobinusok mozgalma kezdettől fogva szorosan kötődött Martinovics Ignác sokszínű pályájához, aki ferences szerzetesből előbb bukovinai tanító, majd lembergi egyetemi tanár, végül karrierje érdekében a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Főleg a szabadkőművesek tevékenységéről jelentett II. Lipót rövid uralkodása alatt – írja a Rubicon.hu. Lipót halálával elbocsátották, évjáradékát is elvesztette. Korábban több, a birodalmi cenzúrát és a bécsi udvar politikáját bíráló cikket jelentetett meg, ezért ekkor több vezető magyar közéleti személy is megkereste egy társaság alapításának ötletével, ezzel vette kezdetét a magyarországi szervezkedés 1794-ben. Martinovics főigazgatóként két csoportosulás munkáját koordinálta. A Sigray Jakab-féle Reformátorok Társasága volt a mérsékeltebb, nemesi köztársaság kikiáltását tűzte ki célul, a jobbágyságnak jogegyenlőséget adtak volna, de tulajdonjogot nem. A Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János által vezetett Szabadság és Egyenlőség Társasága ezzel szemben diktatórikus rendszert akart kialakítani.
A tagság alig számlált többet 100 főnél, az „összeesküvők” nagy része nemesi származású értelmiségi volt, tevékenységük pedig kimerült a titkos kátékba foglalt tennivalók megfogalmazásában. Amikor a később gúnyosan jakobinus jelzővel illetett szervezkedés az udvar fülébe jutott 1794-ben, Martinovics Bécsbe utazott és felfedte a szervezet teljes működését.
