Nagyon úgy tűnik, hogy megtalálták annak a módját, hogyan lehet rövidtávon komolyabb költség és ellátási zavarok nélkül fenntartani a védett ár rendszerét. Bár rengeteg érv szól amellett, hogy az állam ne tartsa mesterségesen alacsonyan az árat, mivel azonban a Fidesz kampánytémává emelte a kérdést, az új kormánynak politikai okokból fontos lehet a védett ár megtartása. A megoldás a jelek szerint az lesz, hogy az ország stratégiai tartalékát egyfajta pufferként használva a mostani árengedmény költségeit szétporlasztják a következő évekre. Magyarul a jelenlegi olcsóbb tankolásnak a jövőben fizetjük meg az árát. Ez akár évtizedekig is tarthat, de csak minimálisan magasabb árat eredményez. Kockázatok és mellékhatások azonban így is szép számmal vannak.Jobb, mint az ársapkaNem véletlenül az volt az első intézkedése gazdasági és energetikai miniszterként Kapitány Istvánnak, hogy felszabadított 150 millió liter 95-ös benzint és 425 millió liter dízelt az ország biztonsági tartalékából. Úgy tudjuk, a védett ár rendszerének fenntarthatósága ki volt centizve, és bár az első kormányülésen egy átmeneti lépéssel sikerült valamennyi időt nyerni, ez inkább napokban, mint hetekben volt mérhető.Ahhoz, hogy megértsük, pontosan mi is volt a probléma, és ez milyen veszéllyel fenyegetett, érdemes áttekinteni, hogyan alakította ki még az előző kormány a védett árak rendszerét. Az elsősorban kampánycélokból bevezetett védett ár lényege, hogy állami eszközökkel tartja mesterségesen alacsony szinten az üzemanyagok benzinkúti árát. Az intézkedésről a kezdetektől fogva az volt az ágazati vélemény, hogy bár súlyos beavatkozás a piaci folyamatokba, de legalább átgondoltabb, mint amilyen a 480 forintos árstop volt.Utóbbi ugyanis többször is az üzemanyag-ellátás összeomlásával fenyegetett. Először azért, mert a nagykereskedelmi árakat nem igazították a szabályozott benzinkúti díjakhoz, így egy idő után a kutasok minden eladott literen pénzt veszítettek. Amikor ennek a méregfogát – a nagykerárak rögzítésével – kihúzták, akkor az okozott gondot, hogy mivel itthon minden környező országnál olcsóbban lehetett tankolni, az összes fuvarozó cég Magyarországon töltötte tele a kamionjait. Az emiatt brutális mértékben megugró kereslet pedig elég hamar hiányhoz vezethetett volna. Ekkor korlátozták az ársapka hatályát a magyar rendszámú gépjárművekre.A szabályozás átgondolatlanságából eredő első problémákat – ha sokszor csak az utolsó pillanatban is, de – a jogszabály módosításával még kezelni tudta a kormányzat. Az import leállását azonban már nem. A szabályozott nagykereskedelmi árak ugyanis egy idő után oda vezettek, hogy a hazai piac nagy nemzetközi szereplői nem hoztak benzint és dízelt az országba, hiszen azt itt csak sokkal olcsóbban tudták volna értékesíteni, mint bármely más piacukon.Márpedig a hazai felhasználás 30 százalékát alapesetben behozatalból fedezzük.Ennek a mennyiségnek a kiesését pedig már nem lehetett kezelni, így végül ez vezetett az ársapka eltörléséhez.Ez a veszély most is a kezdetektől fennállt. A problémát pedig úgy kezelte az előző kormányzat, hogy felszabadította a sokat emlegetett biztonsági készletet. Méghozzá úgy, hogy a készletből származó mennyiség árát a védett ár szintje alatt határozták meg, így az innen kapott benzin és gázolaj még valamennyi árrést is biztosított a kereskedőknek. Ezzel el lehetett kerülni a benzinkutak azonnali tömeges bezárását, és amíg a készlet kitart, addig hiánytól sem kellett tartani.Tűzoltásra volt szükségA gond csak az volt, hogy a készletről a kezdetektől tudni lehetett: legfeljebb kilencven napra lesz elegendő. Ráadásul pár nappal a választások után kiderült, hogy márciusban egészen döbbenetesen gyorsan apadt a tartalék: egy hónap alatt másfél havi készlet tűnt el. Ez még akkor is nagyon aggasztó tendenciának tűnt, ha a vártnál gyorsabb csökkenést csak részben okozta a kereslet megugrása, és főleg egyszerű könyvelési okai voltak. Azaz a készleteket nem használták el, csak a stratégiai tartalékot kezelő Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) tulajdonából az olajcégekhez kerültek.Mindent egybevetve azonban látni lehetett, hogy a felszabadított készletek nagyon hamar el fognak fogyni. Akadt olyan ágazati szakértő, aki attól tartott, hogy a probléma már az új kormány felállását sem várja meg.A fő félelem az volt, hogy a márciusban feloldott mennyiség felhasználása után pont ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint amikor az ársapka rendszere összeomlott.Mivel nem lesz, ami pótolja a szabályozott árak miatt eltűnt importot, pillanatok alatt hiány alakul majd ki benzinből és gázolajból is. Az aggodalmakat csak fokozta, hogy a Mol százhalombattai finomítója egy baleset miatt hónapok óta csökkentett kapacitással működik, így jelenleg a szokottnál is nagyobb szüksége van az országnak üzemanyag-behozatalra.Az új kormány felállását végül megvárta a probléma összeomlás nélkül, de éppen csak. A Mol múlt hétre tényleg felhasználta azt a mennyiséget, amit a felszabadított készletből rendelkezésére bocsátottak. Ezért küldtek ki hét elején levelet az általuk ellátott kisebb kutaknak arról, hogy lényegében elfogyott a kedvezményes árú üzemanyag, és ezért merült fel annak a veszélye, hogy a kisebb kutak akár napokon belül bezárhatnak. Hiszen ha nem kapnak üzemanyagot az olcsó forrásból, akkor úgy kellett volna a védett árat fenntartaniuk, hogy ők maguk minden literért sokkal többet fizetnek, mint amennyiért eladhatják.Értesüléseink szerint a problémát szerdán úgy sikerült kezelni, hogy olyan olcsó készleteket rendeltek át a Molhoz, amelyeket korábban más nagykereskedő cégek számára szabadítottak fel, akik azonban nem hívták le ezt a mennyiséget*Ehhez fontos megjegyezni, hogy a készeteket meghatározott arányban hívhatták le a piac szereplői. Mivel a lehíváshoz visszapótlási kötelezettség is társult, így azok, akik utóbbiban kockázatot láttak, esetenként nem hívták le a nekik kirendelt mennyiséget. Ezt irányították át a Molhoz, hogy az ellátási zavarokat elkerüljék..Az ellátási helyzet rendeződéséről a kisebb kutakat az ópusztaszeri kormányülés után tájékoztatták, amiből arra következtettek, hogy ott születhetett döntés a kérdésben.Utóbbi feltételezést erősítette az is, hogy az ülésen az új kormány Hernádi Zsolt Mol-vezért is meghallgatta.Az örökmozgó készletEzzel a lépéssel azonban még mindig csak napokat, esetleg egy-két hetet lehetett nyerni. A helyzet érdemi feloldását piaci szakértők még április második felében is kizárólag az áremelésben látták. Ez biztosíthatta volna ugyanis, hogy az import beinduljon, és az ellátáshoz szükséges mennyiség beérkezzen az országba. Azt is látni lehetett azonban, hogy az új kormány – azután, hogy legfőbb politikai ellenfele a kampány egyik kulcstémájává tette az üzemanyagárak kérdését – politikai okokból nem nyúlhat, és szinte biztosan nem is fog hozzányúlni a védett árhoz.Ezt az ellentmondást oldotta fel végül Kapitány István első rendelete, a biztonsági készetek újbóli felszabadítása. A kérdés csak az, hogy hogyan lehet újabb tartalékot felszabadítani, ha egyszer a készlet már elfogyott.A trükk az, hogy miközben használták a készletet, egyből el is kezdték visszatölteni, ezzel lényegében örökmozgóvá téve a rendszert. Egy olyan örökmozgóvá, amit a pénz hajt.A készletek márciusi felszabadításáról szóló rendeletben még az előző kormány kötötte ki, hogy az MSZKSZ-nek azonnal meg kell kezdenie a felhasznált tartalék visszapótlását. A készletek márciusi apadásáról szóló cikkünk után a szövetség ki is adott egy közleményt arról, hogy ez a folyamat megindult, azóta pedig hetente adnak tájékoztatást a helyzetről.Április végén nagyjából 310 millió literrel több gázolaj és 120 millió literrel több benzin volt az MSZKSZ tárolóiban, mint egy hónappal korábban. Azóta pedig tovább folyatódott ez a trend. A szövetség múlt hét elején már arról adott ki tájékoztatást, hogy május 11-ig motorbenzinből 152 millió liter, motorikus gázolajból pedig 422,3 millió liter mennyiséget vásárolt vissza.Lényegében ezt a visszapótolt mennyiséget szabadította fel pár nappal később első rendeletével az új gazdasági és energetikai miniszter.Ezzel a lépéssel pedig – a molos készletátcsoportosítás után, amellyel napokat, legfeljebb egy-két hetet nyertek – valószínűleg legalább június végéig sikerült rendezni a helyzetet.Az egész eljárás kulcsa pedig az, hogy míg a felszabadított mennyiséget a kereskedők az MSZKSZ-től a védett áron*illetve az erről szóló rendeletben rögzített nagykereskedelmi áron kapják meg, addig a szövetség a felszabadított mennyiséget piaci áron pótolja vissza. Magyarul az MSZKSZ jelenleg úgy működik, mint egy nagyon rossz kereskedő: drágán vesz benzint és gázolajat, amit aztán olcsón továbbad a piaci szereplőknek.Tulajdonképpen az történik, hogy az egyébként a vészhelyzetekre fenntartott készleteket jelenleg egyfajta pufferként kezeljük. Egy olyan pufferként, ahova befolyik a drága üzemanyag, és utána kijön az olcsó.Ennek a rendszernek a nagy előnye, hogy a benzinkúti árak alacsonyan tartása mellett is lehet biztosítani az ellátást. Hiszen ha a szövetség a piaci árat fizeti, az olajcégeknek megéri a magyar piacon maradni, igaz, csak úgy, hogy az MSZKSZ-nek adják el a termékeiket. Így jöhet az import, de úgy tudjuk, hogy jelenleg a Mol termelése is először ebbe a pufferbe megy be. Magyarul a hazai piacra érkező vagy itt megtermelt teljes benzin- és dízelmennyiséget átfolyatják az azt olcsóbbá tevő biztonsági készleten.Három forint 15 évigEmiatt viszont az MSZKSZ-nél hónapról hónapra sok tízmilliárdos veszteség halmozódik fel. Ezt pedig valamiből fedezni kell. A szövetség a G7 kérdésére azt írta, hogy a visszapótlást eddig a felszabadított készletek értékesítéséből befolyó árbevételből finanszírozták. Ez a pénz azonban, mivel olcsóbban adnak, mint amennyiért vesznek, idővel el fog fogyni. Így – amint válaszában az MSZKSZ fogalmazott – „a teljes mennyiség visszapótlása banki hitelfelvételt fog igényelni”.A kölcsönt pedig a kamatokkal együtt valamikor vissza kell fizetni.Ez a visszafizetés nyilván megdobja majd az MSZKSZ költségeit, ami azért fontos, mert a szövetséget az iparágban ténykedő vállalatok tagdíjából finanszírozzák, a tagdíj pedig beépül a hazai üzemanyagárba. Jelenleg ez literenként három forinttal dobja meg a benzin és a dízel árát is, a jövőben azonban a hitel miatt szinte biztosan többel fogja.A növekmény logikusan attól függ, hogy meddig működik az örökmozgó, azaz hányszor szabadítják még fel a biztonsági készletet.Ágazati szereplők szerint reális forgatókönyv, hogy a következő 15 évben 1,5-3 forinttal kell majd többet fizetnünk az üzemanyag literjéért a mostani védett ár miatt.Mindez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a mostani olajválság árhatását a védett ár rendszere lényegében szétporlasztja a következő alsó hangon másfél évtizedre. Ez egyébként önmagában nem biztos, hogy rossz megoldás, az viszont egészen biztos, hogy vannak kockázatai, és a piacnak küldött üzenete sem a legjobb.Kockázatok és mellékhatásokA G7-nek nyilatkozó piaci szereplők és szakértők elsősorban azt emelték ki, hogy a biztonsági készletnek nagyon nem ez a funkciója. A készlet arra van, hogy vis maior helyzetek, ellátási válságok esetén biztosítani lehessen a hazai felhasználók ellátását, nem arra, hogy olcsó üzemanyaggal lássák el belőle a lakosságot és a cégeket. Ezért kifejezetten rossz üzenete van annak, hogy puffert csinálnak ebből a készletből. Ha ugyanis a tartalék egyszer elveszíti eredeti funkcióját, akkor a piaci szereplőkkel elég nehéz lesz elhitetni, hogy nem nyúlnak hozzá akkor, amikor a mindenkori kormányzat politikai érdekei éppen ezt diktálják.Egyre többen kritizálják az árak mesterségesen alacsony szinten tartását is.Ez ugyanis növeli, de legalábbis magasan tartja a keresletet, és így a felhasználást is. Márpedig az iráni háború miatt megcsappanó globális olajkínálat mellett inkább csökkenteni kellene a fogyasztást. Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy a piac alábecsüli a Hormuzi-szoros tartós lezárásának kockázatát.Itthon múlt héten közgazdászok írtak nyílt levelet Kapitány Istvánnak (pdf), az üzemanyagok védett árának mielőbbi kivezetését, a jövedéki adó visszaemelését és szociális kompenzáció bevezetését sürgetve. Kérésüket ők is azzal indokolták, hogy a védett ár éppen akkor ösztönöz a benzin és a gázolaj fogyasztásának növelésére, amikor azt csökkenteni kellene, ez pedig az eddigieknél is sokkal súlyosabb gazdasági problémákhoz vezethet.Az egészen biztos, hogy ha a közel-keleti válság nem oldódik meg belátható időn belül, akkor hiába az MSZKSZ-féle örökmozgó, egészen biztosan nem lehet majd fenntartani a védett árat. Hiába találtak ki ugyanis egy olyan rendszert, ami az itteni hiányt megszünteti, ha a teljes világpiacon alakul ki szűkösség. Úgy tudjuk, hogyaz ágazatban azzal számolnak, a mostani mellett még két-három alkalommal lehet visszatölteni és újra felszabadítani a készleteket.Ez jobb esetben valamikor kora őszig tarthat ki. Utána új megoldásban kell gondolkodni. Rosszabb esetben pedig ez már nem az árak mérséklését célozza majd, hanem azt, hogy legyen egyáltalán üzemanyag az országban.